Minden évben
a nagypénteki szertartáson énekeljük gyönyörűséges és mélységes gregorián
dallamon a ma hallott olvasmány szavait Mikeás prófétától: „Popule meus quid feci tibi – Ó, én népem,
teellened mit vétettem?” Ezeket a szemrehányó szavakat maga az Úr Krisztus
intézi hozzánk, népéhez. A pap felemeli a keresztet, s a kereszten függő Krisztus nevében énekli: "Ó, én népem, teellened mit vétettem? Avagy mivel bántottalak meg? Én Egyiptom földjéről kihoztalak téged... s te keresztet készítesz Üdvözítődnek?" Hisz ő végtelen jóságával megállás nélkül adja nekünk kegyelmeit,
ajándékait, mi pedig oly sokszor bűnnel, elutasítással válaszolunk neki.
Gondolkodjunk,
elmélkedjünk Isten irántunk tanúsított végtelen jóságán. S akkor talán jobban
megutáljuk a bűnt, s szívünk sokkal inkább a hálaadás felé hajlik majd.
