Szent Maximilián Kolbe
atyáról, mai szentünkről tudjuk, hogy az auschwitzi koncentrációs táborban halt
meg. De nem, mint „egyszerű” áldozat, hanem mint vértanú: önként áldozta fel
életét egy családapárét, fogolytársáért. Mi el sem tudjuk képzelni azokat az
embertelen körülményeket, melyek abban a koncentrációs táborban uralkodtak. Ő
pedig ezen körülmények között is tudott ilyen életbevágó, s ilyen hihetetlenül
bátor, önzetlen döntést hozni. De honnan vette lelki erejét, töretlen hitét,
rendíthetetlen bátorságát?
Minden bizonnyal
önfeláldozó tette nem egy pillanat-, de egy élet szüleménye volt. Egy életen
keresztül naponta vallotta Isten-hitét, s naponta edzette akaraterejét,
gyakorolta önfeláldozó szeretetét. Csak így tudhtta meghozni azt a döntést,
amely a szent vértanúk közé emelte őt.
A mi életünk is a mi mindennapi
döntéseink szerint alakul szent, avagy pogány életté. Kérjük Szent Maximilián
Kolbe atyát, segítsen naponta úgy cselekednünk, hogy életünk legnehezebb helyzetében
is helyt tudjunk majd állni.
