“Ma ünnepeljük, hogy közénk /
születtél, és emlékezünk, / hogy mily dicső törzsről fakadsz, / s úgy jössz
világra, mint a fény. // Teáltalad mi, földiek, / így lettünk egyben égiek; /
nemes békédre békülünk, / bár nem fogjuk fel titkodat.”
Csodálatos Mária himnuszunk szavai hirdetik meg e mai nagy ünnepet, mely
számunkra, kovácsiak számára még fényesebb, még mélységesebb, még nagyobb
jelentőséggel bír, mivel új templomunk titulusa éppen ezt a nevet viseli:
Kisboldogasszony templom. És mindezt szemünk előtt tartva szenteljük meg mi is
a lehető legtökéletesebb módon ezt a napot – szentmisével, melyet a Boldogságos
Szűz tiszteletére, és Isten nagyobb dicsőségére mutatunk be.
Ahogyan oltárképünk szemlélteti, egy igen régi eseményre emlékezünk.
Hitünk azonban hangoztatja: de mi nem csupán emlékezünk. Hisz mit érne pusztán
egy emlékezés, ha nem lenne hatással, befolyással a mi életünkre? Mit használna
az érzelgősség, ha gondolataink, tetteink régiek maradnának? Nem, mi tudjuk,
csak akkor van értelme a Szűz Mária születésére való emlékezésnek, ha abból
tanulva és erőt merítve gondolkodásunk, hitünk, életünk megújul. Hogy ha
felismerjük Szűzanyánk születésében megváltásunk hajnalhasadását, tehát azt,
hogy az emberiség megváltása éppen az ő személyéből indul ki – s naponta
hálásak leszünk neki ezért. Hogy ha ezentúl még jobban törekszünk arra, hogy
mindnyájan újjászülessünk az örök életre – éppen Szűzanyánk közbenjárása által.
Ha megtanuljuk Szűzanyánktól az igazi béke terjesztését, továbbadását. Ha
bármely betegségben vagy szomorúságban erőt tudunk meríteni ebből a mai
ünnepből. Ha Szűzanyánkat fogjuk kérni elhunyt szeretteink mennybejutásáért.
Ezekért fogunk imádkozni néhány perc múlva a közös könyörgésekben. Bátran, és
szívünk legmélyéből válaszoljunk majd e fohászokra: Kérünk téged, hallgass meg
minket! Kérjük Kisboldogasszonyunkat, hogy ne csak emlékezzünk, de erőt, példát
szerezzünk az ő mai ünnepéből.
Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek az egek.
Vidámságot, nyájasságot
mutatnak a földiek – hangzik el ma ajkunkról az ének. Mutassunk valóban
vidámságot, nyájasságot, azaz kedvességet