Az egész ádventi időben Jézus eljövetelét
várjuk. S jól tudjuk, hogy két eljövetelről is szó van. Először is várjuk a
karácsonyt, mikor arra emlékezünk, hogy kétezer éve földre szállt az Isten. De
van egy másik eljövetel is, melyre legalább ilyen komolyan kell készülnünk: ez
pedig Jézus második eljövetele a világ végén, melyről senki sem tudja, mikor
lesz. Az a nap úgy jön el – írja Szent Péter, s hallottuk ma is –, mint a
tolvaj. Ezért hangoztatja naponta Egyházunk: legyetek éberek, legyetek készen,
mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
Ha figyeltünk az előbb hallott szentírási
részekre, el kellett hogy gondolkodjunk valamin... „Főképp egy dolog ne
kerülje el figyelmeteket: az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év,
ezer év pedig annyi, mint egy nap... Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja.”
Aki tényleg figyel ezekre a szavakra, az minden bizonnyal most gondolkodik: A
világ végén minden, amiben örömünket találtuk, vagy amitől szenvedtünk,
elmúlik. Minden, amit itt átéltünk, s ami fontos volt, ami érdekelt, lekötött,
izgatott, elmúlik. „Ezen a napon az egek nagy robajjal elpusztulnak, az
elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik...”
És számunkra ez a nap nem csak a világ végén jön el, de életünk végén is. És
miután ezen elgondolkodtunk, folytatja az apostol: De mi „új eget és új
földet várunk, az igazságosság hazáját.” Ez az igazi vigasztalás, melynél
nagyobb, erősebb nincs ezen a földön. Ez nem képzelgés, hiszen naponta
tapasztaljuk: minden elmúlik, minden átalakul – csak az Isten örök – az ő szava,
az ő ígéretei.
Mi is ezt ragadjuk meg, ez legyen mulandó életünk
biztos kapaszkodója. Mert Isten szava mindig a helyes irányt mutatja, legyenek
bármilyenek a körülmények, érjen minket bármilyen baj, változzon a világ a
felismerhetetlenségig – Isten szava nem változik: nekünk is új eget és új
földet ígér éppen akkor, mikor minden más elmúlik.
Talán már többször elfordultunk az Istentől.
De látjuk? Ő mindig itt van! Bármikor jövünk hozzá, bármikor kérjük bocsánatát
(elsősorban a szentgyónásban), soha nem vonakodik megbocsátani. Lehet, most is
háttal vagyunk neki, de ő utánunk jött. Megszólít ezen a mai napon, ezen a mai
szentmisén is – úgy, mint felkereste bűne után Ádámot, majd Ábrahámot, Mózest,
Illést. Az Isten mindannyiunkat keres. Ma pedig megtalált, mert olyan közel
van, hogy halljuk szavát. Meg akar vigasztalni, s örömet akar nekünk adni.
Forduljunk feléje – s jó irányba folytassuk adventi utunkat.
