Ó jöjj!

Nyolc nappal karácsony előtt beléptünk a közvetlen váarkozás időszakába. Mától a liturgia minden egyes nap egy egészen különleges éneket tanít meg nekünk: az ún. „Ó antifónákat”. Ma a következőt fogjuk énekelni az áldozás végén: „Ó jöjj, ó jöjj el Bölcsesség!” Az evangéliumban Jézus családfáját hallottuk azért, hogy megfigyeljük, milyen csodálatos bölcsességgel rendezte el Isten, hogy a Megváltó valóban Dávid családjából származzon. Ő, az örök Bölcsesség rendezte ezt így – évszázadokon keresztül. Sőt az első emberpár bűne óta.

Isten bölcsessége már annyiszor bebizonyította végtelenségét, tévedhetetlenségét és gondoskodását. Miért félünk attól, hogy éppen a mi életünket ne tudná jól elrendezni?

Példátlan /Mt 21,28-32/

Az evangéliumban szereplő két testvér közül az egyik sem lehet példakép számunkra. Az egyik csak szóval, a másik pedig csak tettel teljesítette apja akaratát. Nincs olyan, amelyik azt mondta volna: Igen, apám, uram, kimegyek – és meg is tette.

Az ember elsődleges feladata pedig dicsérni, imádni az Istent – teljes lényével, mindenével. Néha azonban könnyebb szóval imádni Istent: itt a szentmisén énekelni, vagy otthon elmondani a rózsafüzért. Máskor könnyebb csak tettekkel: a templomban letérdelni, otthon péntekenként böjtölni, vagy a munkánkat becsületesen végezni. De a legteljesebb Isten dicséret az, mikor egész mindenünket Istennek adjuk: gondolatainkat, szavainkat és tetteinket egyaránt.

Ha már a két fiú közül egyik sem lett példakép, mi legyünk azok gyermekeink, családunk, környezetünk számára.