2014. december 17., szerda

Ó jöjj el, Adonáj!

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj!” – énekeljük a mai Ó antifónában. Adonáj magyarul Urat jelent, azaz magát az Istent jelöli. Az Ószövetségben ezzel a szóval-, névvel helyettesítették az Isten nevét, amit nem volt szabad kimondaniuk. Ma pedig azt kiáltjuk: Ó jöjj el Urunk, Istenünk! Ezzel az egy szóval pedig megvalljuk, hogy a Messiás, Jézus Krisztus maga az Isten, s az ő Fia.
Sok „Egyház” ma is elismeri Jézust, mint egy egykor élt nagyszerű embert, híres tanítót, bölcs prédikátort...de nem ismerik őt el Istennek. De ha ő nem lett volna Isten, akkor nem tudott volna minket megváltani – logikailag és teológiailag ez ilyen egyszerű.

Mi megvalljuk: Jézus Krisztus, akire várunk, ő valóban maga az Isten, s azért jön, hogy megváltson minket bűneinkből. Ezért zengjük, zengve várjuk őt: „Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj!