2014. december 26., péntek

Amennyire - Szent István, első vértanú

Karácsony másnapján már egy igen komoly és elgondolkodtató ünnepel tanít minket Egyházunk. Szent Istvánt, Egyházunk legelső vértanúja napja van. S hallgatva a mai szentleckében leírt kivégzését elgondolkodhatunk azon, vajon Szent István honnan vette lelki erejét, s honnan vette bölcsességét, hogy élete végén oly nyugalommal és béketűréssel fogadta saját halálát, s olyan eltökélten beszélt kivégzőihez.
Minden bizonnyal élete utolsó percei azt az életvitelt tükrözték, amely egész életét jellemezte. Senkiből sem lesz ugyanis „nagy hívő” egy pillanat alatt. Ugyanis amennyire figyelünk az egyszerű hétköznapokon Isten szavára a lelkiismeretünkben, vagy a Szentírásban, amennyire tudunk áldozatot hozni Istenért és felebarátainkért, amennyire gyakoroljuk Isten-hitünket, valószinűleg annyira fogjuk mindezt megtenni a kritikus helyzetekben, úgy halálunk előtt is.
Szent István nyugodt szívvel kérhette Istentől: olyan halált adj nekem, amilyen az életem volt. Vajon mi is merjük ezt kérni Istentől? Éljünk úgy, ahogyan meghalni is szeretnénk!