Az idősek még talán tudják, hogy sok helyen a
régi épületek kapuja fölé gyakran helyeztek Mária-képet, vagy Mária-szobrot. A
régi ember ugyanis nem csak tudta, de érezte is, hogy minden új-, bizonytalan
dologhoz kell a Szűzanya segítsége – valakié, akinek ereje nem törik meg akkor
sem, ha már ember nem segíthet. Egyház pedig ezt az ősi katolikus szokást
újította fel a múlt században, amikor az év jelképes kapujához, az Újévhez
Máriát állította oda.
Ilyenkor, Újév napján olyanoktól is szoktunk
smst kapni, akik talán csak egyszer egy évben, éppen ilyenkor jelentkeznek, ilyenkor
gondolnak ránk. De a Szűzanya, kinek ünnepét üljük, nem csak ilyenkor, egyszer
egy évben gondol ránk, hanem minden egyes nap velünk van. Nem csak távolról
küld egy üzenetet, hanem ha engedjük, megfogja kezünket, s egész évben vezet
minket. Ezt a mai ünnepet is áttehetnénk bármely más napra is, hisz ugyanúgy
megünnepelhetnénk Szent Anyánk Istenanyaságát bármely más napon is. Csak a
szimbólum, a jelkép kedvéért ünnepeljük éppen ma. Hogy a sok jókívánság között
el ne felejtsük: nem a szerencsén múlik az év sikere, nem a sült malac túrja ki
az év gazdagságát, nem a szárnyas viszi el a szerencsét, nem a lencse
gyarapítja vagyonunkat. Életünk nem a szerencse szüleménye, hanem a mi
tetteink, és Isten gondviselésének gyümölcse.
Ha Istennél maradunk, s a Szűzanya segítségét naponta
kérjük, történhet bármi, megmaradunk a helyes úton, mely a mennybe visz.
Ha Istennél maradunk, s a Szűzanya segítségét
kérjük az év minden napján, akkor látni fogjuk, nem az anyagiak a legfontosabb
tényező, de van annál sokkal értékesebb dolog is.
Ha Istennél maradunk, s végigjárjuk,
végigemlékezzük, végigünnepeljük Urunk életének nagy eseményeit a szentmiséken,
akkor Istenünk is velünk lesz életünk minden történésünkben.
Ne csak ma, de mindennap ez új esztendőben is
gyakran emeljük tekintetünket Szűz Máriára, aki nem csak az Újév napján gondol
ránk, de minden nap velünk van – az egész év folyamán. Mindig bizalommal
forduljunk hozzá.
