Az olvasmányban egy béna ember alamizsnát,
tehát pénzt kért Pétertől, ő azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm
nincs. De amim van, azt neked adom…”. Ha Péter adott volna pénzt annek a
bénának, az biztosan segített volna rajta – talán egy napig, de továbbra is béna
maradt volna egy egész életen át.
Sok ember körülöttünk is szükséget szenved. De
ezeknek az embereknek a legtöbbször nem pénzre van szükségük, hanem valami
másra…
A húsvét örömével a szívünkben elgondolkodhatunk
most azon, vajon mit tudnánk mi adni a körülöttünk és velünk élő embereknek?
Mit tudunk ezen a mai napon adni azoknak, akikkel találkozunk? Ne hagyjuk abba
ezt az elmélkedést addig, míg rá nem jövünk, Krisztussal a szívünkben és
gondolatainkban mi mit adhatunk ma másoknak…
