A szentleckében Isten szólt Fülöp diakónushoz,
ő pedig „felkerekedett, és elindult”. Talán ezt természetesnek vesszük, hisz ha
valakihez maga az Isten, vagy az ő angyala szól, akkor már hogyne hallgatna rá.
Minden bizonnyal azonban ez az „isteni hang” nem egy mindenki által látható és
ünnepélyesen szóló angyaltól jött – Fülöp sokkal inkább a lelkében érezhette az
Úr, az Isten halk szavát, s azt követte.
Isten nagyon sokszor hozzánk is csak halkan
szól, s csak a rá figyelő, az állandóan feléje forduló lélek hallja azt meg. Ma
azért imádkozzunk, hogy mi is mindig fogékonyak legyünk Isten csendes szavára.