Ha egy-egy
szentírási részt jobban, komolyabban meg szeretnénk érteni, sokat segíthet, ha
megfigyeljük az események körülményeit. A mai evangélium szavai Szent Márk
evangélista „tudósítása” alapján a Genezáreti tó partján hangzottak el, mikor
Jézus a tömeget hasonlatokkal tanította. Az emberek szerették-, és ahogy arról
szintén a Szentírás tanúskodik, általában értették is a példabeszédeket: „Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az
igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk”. A
mai evangélium szavai tehát első ízben egy nagy tömeghez szóltak. Így ezek a
szavak – gondolhatjuk – jobbára általánosak. S mi is mindannyian, mikor
elmegyünk vasárnap a szentmisére – mondhatjuk – , egy tömeg tagjaként veszünk
részt rajta, egy tömeg tagjaként hallgatjuk a szentírási részeket, egy tömeg
tagjaként éneklünk… Valójában azonban jobban szeretjük, ha nem általánosan,
hanem személyesen foglalkoznak velünk. Jézus idejében annak ellenére, hogy egy
népsokaság hallgatta a tanítást, sokan megértették, hogy egy-egy példabeszéd
éppen rájuk vonatkozik. Hasonlóan van ez ma is.
Mikor a
szentmisén hallgatjuk az Isten szavát, észrevehetjük, hogy valami éppen nekünk
szól. Megszólít, megragad, vagy egyenesen szíven üthet egy-egy mondat, vagy
csupán egyetlen szó. A Szentlélek nem ismer határt sem tömegben, sem más
körülményben. Azonban… Most nézzünk meg egy másik fontos körülményt. „Mikor
azonban (Jézus) egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.”
Szükségük volt a tanítványoknak arra, hogy külön-külön foglalkozzon velük az
Isten, hogy külön-külön szóljon hozzájuk, hogy külön-külön beszélgethessenek
vele. Egy másik helyen erre bizonyítékot is kapunk, mikor ők maguk kérik az
Urat: „Magyarázd meg nekünk a... példabeszédet!”
Szükségük volt a személyes együttlétre, hogy jobban megértsék, hogy kapcsolatuk
egyre mélyebb lehessen, hogy az Istent, s az ő logikáját, nevelését egyre
jobban megérthessék.
Ma sincs ez
másképp. Nekünk is ugyanúgy szükségünk van a Jézussal való személyes
együttlétre. Nem elég csupán a szentmisén részt venni. Az ott elhangzottakhoz vissza
kell térnünk. Otthon, imádság közben beszéljük meg Urunkkal az elhangzottakat –
kérjük, magyarázza el még egyszer, hogy jobban megértsük, vésse azokat szívünkbe,
hogy még jobban vágyódjunk utána. Amint az apostolok egy-egy „tömeg-tanítás”
után kérték Jézust, úgy mi is minden szentmise után „a rejtekben” (ott, ahol
csak Isten és én vagyok) beszélgessünk vele. Legyen az imánk valóban az, amit
még a hittanórán tanultunk: „beszélgetés az Istennel”. Ő ad világosságot lelki
szemeinknek, hogy ne a sötétségben, a tudatlanságban, hanem az igazság fényében
járjunk. Hogy értsük Jézus szavait, melyekkel a „tömegben” szól hozzánk. Szent
Ágoston szavaival is ezt kérjük: „Istenem,
én magam számára nem vagyok világosság. Szem talán igen, de nem világosság. Mit
ér azonban a nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a világosság? (…) Csak
akkor van bennem a fény, ha te megadod.”
Hogy ránk is
igaz legyen a Szentírás szava: „Mikor
egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik”