„Jézus amint befejezte példabeszédeit, más
helyre ment onnét” – hallottuk. Istenünk sokszor hozzánk is
példabeszédekben szól, hogy mi is elgondolkodjunk rajtuk, megértsük azokat,
végül pedig levonjuk belőle – ki-ki a maga számára – a tanúságot.
A példabeszéd ugyanis mindig gondolkodásra
késztet. Arra, hogy benne felismerjük benne magunkat – saját hibáinkat, vagy
éppen erényeinket. Hogy intést-, illetve biztatást kapjunk földi utunkra. Ezért
sosem csak külső szemlélőként, de belső szereplőként hallgassuk azokat, hogy a
mi életünkben is kellő hatást érjenek el Krisztus Urunk szavai.