Napjaink egyik legégetőbb problémája az
illegális bevándorlás. Európát ellepték a migránsok, akik egy szebb jövő
reményében otthagyják hazájukat, és mindent feladva elindulnak az ismeretlenbe
– éppen hazánkon keresztül. Annyian vannak, hogy már egyenesen népvándorlásként
tartják számon ezt a folyamatot. Egy olyan országot keresnek, ahol gazdagabbak,
boldogabbak lehetnek, mint hazájukban; olyan helyet, ahol biztonságban
érezhetik magukat – ahol gyermekeiknek is szebb jövőt biztosíthatnak.
Hála Istennek, nem mentünk el, s remélhetőleg
nem is készülünk el innen. Bár hazánkban sem messze nem tökéletes minden, mi
mégis úgy érezzük s tudjuk, itt kell élnünk, mert Isten ide teremtett minket.
Számunkra ez a föld nem csak egy hely, hanem ez a hazánk. Ez a hazánk, melyet
minden bizonnyal nem hagynánk el egy gazdagabb ország reményébe sem, mert
nekünk itt van küldetésünk. Az a hivatásunk, hogy itt éljük meg keresztény
életünket, hozzunk áldozatot egymásért – Szent István örökségeként, itt építsük
földi hazánkat. És úgy építsük földi hazánkat, hogy közben épül az Isten
országa.
A Thúróczi-krónikában van egy nagyon érdekes
iniciálé – egy képpel díszített kezőbetű. Annál az eseménynél található
ez,amelyik azt írja le, hogy Szent László Nagyvárad városát megalapítja. Azt
ábrázolja, hogy ott áll a szent király, fején a szent korona. Mellette pedig
egy munkás, aki dolgozik. Ami érdekes ebben, hogy ez a munkás a képen úgy
dolgozik, hogy a kapája átnyúlik egy folyón, és úgy kapál. Vajon miért nem megy
át a túloldalra? Miért ezen a felén van s a túloldalra kapál? Gyönyörű jelkép
és üzenet ez. Ugyanis ahogy ezen az oldalon (a földön) élünk, ahogy ezen az
oldalon végezzük a munkánkat, odaát, a túloldalon (a amennyben) úgy épül az
otthonunk. Erre mutat példát legnagyobb szentünk, Szent István király. Ő
megmutatta, hogyan kell egy földi hazát és országot úgy felépíteni, hogy közben
a mennyeit is építjük. Megmutatta, hogyan kell úgy élni, hogy földi életünkkel
már a mennyei hazán dolgozunk.
Szent Istvántól sokminden örököltünk – de
számunkra a keresztény vallás értékrend a legfontosabb, mivel annak megélésével
mindannyian azt a hazát és jövőt építhetjük, mely az örök boldogságunkat
biztosítja. Bizonyos értelemben még példát is vehetünk a hazánkat ellepő
migránsokról: képesek legyünk mi is mindent feladni annak érdekében, hogy a
mennyei hazába eljussunk. Nekünk is fel kell tennünk mindent egy lapra – Isten
lapjára. Persze ehhez nem kell inden elvándorolnunk – sőt épp ellenkezőleg.
Itt, ebben a hazában, ebben a faluban kell helytállnunk, itt kell teljesíteni
keresztény küldetésünket, amelynek lényege: egyszerű, mindennapi, földi élettel
egyben mennyei hazát, Isten országát építeni. Úgy mint azt Szent István, Szent
Imre, Szent László, minden magyar szentünk, és szent elődeink is tették.
