Ünnepelni jöttünk. Szűz
Máriát – az ő születését, a Kisboldogasszonyt, mi kovácsiak pedig egyben
templombúcsúnkat is. De vajon mit is jelent számunkra, mit jelentett az
emberiség számára Szűz Mária születése?
Szentmisénk elején így imádkoztunk:
„a
Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt számunkra az üdvösség hajnala”. Mária születését tehát olyan, mintegy
– szinte végtelenül - hosszú, sötét
éjszaka után következő hajnal. Ugyanis – mint tudjuk – a bűn megrontotta az
egész emberiség életét, jólétét, s a legsúlyosabb következmény az volt, hogy
senki sem juthatott a mennyországba. Ez volt az a lelki sötétség, mely ráborult
az egész emberiségre. Isten azonban közvetlenül az első bűn után megígérte az
embernek, hogy nem hagyja őt örökre ebben a sötétségben, hanem eljön valaki,
aki megváltja a világot – s visszaszerzi a mennyországot. Így választotta ki
Isten Szűz Máriát a Megváltó anyjául. S amint Szűz Mária megszületett, azzal
mintegy elkezdődött az a fényességes nap, idő, az idők teljessége, amelyben
Jézus megváltotta a világot. Ezért hívjuk a mai ünnepet, Szűz Mária születését hajnalhasadásnak,
az üdvösség hajnalának, a megváltás művének kezdetének. Isten kegyelmét,
szeretetét ünnepeljük, amely Máriában megjelent a világban. Mária születésével
feltündökölt a megváltás reményének fénye, mint a felkelő nap első sugara, mely
megtöri a sötétséget. Az ő születése azt jelentette, hogy a világ már csak egy
kis lépésre van attól, hogy Megváltója megérkezzen.
Számunkra is ilyen
hajnali fény és öröm lehet maga a Szűzanya, ha mi is felismerjük, milyen óriási
és veszélyes mélységekbe húzhat le minket a bűn. Ha beismerjük bűneinket,
gyarlóságunkat, tökéletlenségünket, a tudat, hogy maga a Szűzanya a mi
pártfogónk, a mi szívünket is eltölti őszinte és tiszta örömmel. Ezen elmélkedjünk
és így ünnepeljünk e mai napon, hogy sose veszítsük el a reményt, mely mindig
ott él Szűz Mária személyében.
