Miserend és hirdetések - Évközi 28. vasárnap

Évközi idő huszonnyolcadik vasárnapja

"Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten Országába!" a tanítványok megdöbbennek Jézus eme szavain, mert Jézus korában a zsidóság körében meggyőződés volt az, hogy ha valakinek vagyona van, jóléte, az Isten áldása.

Azonban Jézus szavaiban a gazdagság nem is annyira az anyagi jólétet és vagyont jelenti, hanem sokkal inkább azt az állapotot, mikor az ember el van telve önmagával, és úgy gondolja, jó neki úgy ahogy van, nincs szüksége senkire és semmire. El lehet telve azzal, hogy keresztény, és hogy megtartja Isten parancsait.

Az első században a laodíceai egyház is gazdagnak érezte magát ebben. S meg is kapta az üzenetet Krisztustól, a Jelenések könyvében: "Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen?" Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs bennünk komoly törekvés, szándék, hogy jó keresztények legyünk. Csak sosem szabad megelégednünk – a lelki életünkben – önmagunkkal. Sosem mondhatjuk azt: ez már így jó, ez már így elég, ettől nem kell több. Soha ne képzeljük azt, hogy itt a földön valaha is már elértük a célt, hogy már tökéletesek vagyunk. A szentek mindig magukat tartották a legnagyobb bűnösnek, mert minél inkább tökéletesedtek, minél inkább lemondtak magukról, annál inkább látták, hogy még milyen messze van az igazi tökéletesség, az Isten. Éppen ezért soha ne a másikhoz viszonyítsuk magunkat, hogy én tökéletesebb vagyok mit ő. Hisz éppen ezt tette a farizeus is, amikor így imádkozott: "Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan bűnös, mint a többi ember, mint ez a vámos is." Mi mindig Istenhez viszonyítsuk magunkat, s akkor látjuk meg igazán, mennyi hiányzik még tökéletességünkből. /plebania.net nyomán/

A gazdag ifjút maga Jézus is – hallottuk – megkedvelte, de ő mégis leverten távozott. Mi ne leverten, de felbuzdulva távozzunk majd innét, hogy Istenben gazdagodjunk.