Karácsony - ismerős arcokkal

Karácsony - ünnepi mise

Az emberiség egyik legfontosabb ünnepe van, s mégsem ünnepel az egész emberiség. Az Isten minden emberért lett emberré, de mégsem ünnepli ezt meg minden ember. Sőt, akik ünnepelnek, akik ünneplünk, kisebbségben is vagyunk. S nem csak ebben, de sok másban is általában a kisebbséghez tartozunk. Mi, magyarok itt Szlovákiában a kisebbséghez tartozunk. Mi vagyunk kevesebben. Hasonló módon itt községünkben, mint vallásukat gyakorló hívek is kisebbségben vagyunk – nem úgy, mint néhány évvel, évtizeddel ezelőtt. Mindig többen maradnak otthon a szentmisék ideje alatt, mint akik itt vagyunk. De a nagyvilágban is mi keresztények kisebbségben vagyunk. Mi vagyunk kevesebben. És ezek szerint mi már hitünkben, életvitelünkben nem alkalmazkodhatunk a többséghez, mint régen, nem követhetjük a többséget, nem irányíthat és vezethet minket a többség – mert az nem vallja, nem tudja, vagy nem akarja megismerni az Istent. Valaki igen szellemesen, de sajnos helyesen állapította meg: „Kerüld el a karácsonyi tolongást… menj templomba”. Így van ez, kedves ünneplő híveim, évről évre kevesebben hiszünk Istenben, évről évre kevesebben ünnepeljük meg Urunk megtestesülését

De mi tudjuk, egyedül a keresztény érték az, amely az örök élet zálogát hordozza magában, amely vallja a végtelenül jobb, és teljesebb világot, az örök világot, az örök életet. Istenünk az egész egyházi év folyamán tanít minket, ünnepelteti megváltásunk egyes eseményeit, hogy egyre jobban megértsük, s ez után egyre több embernek megmutassuk: az igazi élet csakis Istennel, Istenben van. De sajnos oda fajult már az emberiség, a társadalom, hogy a világi törvények egyenesen tiltani próbálják a hit megnyilvánulását, megvallását. Éppen ezért nekünk nagyon sokszor szembe kell mennünk a közfelfogással, a közgondolkodással... Nem hagyhatjuk, hogy mint egy tömeg tagjaként vigyenek, ahová a többség tódul.

Jézus Krisztus, aki ma emberré lett, szembe szállt az akkori fölfogással, az akkori Messiás-elképzelésekkel, s egy új utat mutatott, mely elvezet az Istenhez. De övéi nem fogadták be – halljuk az evangéliumban. „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” A többség közömbös, sőt elutasító maradt. Az emberiség többsége Jézus születésekor is nagyban rohant tovább a vesztébe, nem ismerték föl Isten hangját. Pedig ő hányszor szólt az emberhez: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz, ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk”.

Hívő őseink viszont a keresztényüldözések, a háborúk, az elnyomás, az egyházat támadó korokban is tudtak hinni, tudtak, akartak ünnepelni. E szent örökséget kaptuk meg mi is szüleinktől, akik tovább adták e hitet, akik megtanítottak minket a karácsony igazi értelmére, helyes megünneplésére. Tartsuk ezt a hitet, növeljük magunkban ezt a hitet, adjuk tovább e hitet: hogy minden körülöttünk élő ember megértse: az Isten mindig csak adni akar nekünk. Az Isten sosem vesz el tőlünk semmit, mindig csakis adni akar. De ezért szemben kell úsznunk az árral! Törtetnünk kell felfelé, a többséggel szemben, hogy példánkat látva minden ember megismerje Istent, eljusson az igazság ismeretére.

Az emberiség egyik legfontosabb ünnepe van, s mégsem ünnepel az egész emberiség. Az Isten minden emberért lett emberré, de mégsem ünnepli ezt meg minden ember. Mi azonban – ha kevesen is – ünnepeljünk, hogy talán éppen a mi tanúságtételünknek köszönhetően mások megismerjék az igazi értéket – meglássa, megismerje a többség is, hogy Isten nem csak a kisebbségé – de az egész világé.

Karácsony - éjféli mise

Éjfél múlt pár perccel. Ilyenkor az ember általában aludni szokott. Van, aki a tévé előtt, van, aki csendben, van, aki egyedül, más a párja mellett. De most itt vagyunk – éjfélkor az Isten házában. Nincs ez túl gyakran, talán ez az egyedüli alkalom az évben. De ma éjjel eljöttünk, mert hisszük és nyilvánosan megvalljuk: Jézus megszületett, Jézus megszületik ma – ezen az éjszakán.

Ilyenkor, karácsonykor talán mindannyiunkban felelevenedik egy-egy gyerekkori emlék, mikor úgy tudtunk örülni, hogy semmi nem zavart, semmi más nem érdekelt. Ahogy gyermekként vártuk a karácsonyt, ahogy vártuk a „Jézuskát”… Most pedig sokszor azt sem tudjuk, hol van a fejünk, hogy mit vegyünk, mit kell még elintéznünk, beszereznünk, megsütnünk, kitakarítanunk. S meglehet, hogy a sok karácsonyi teendő és dísz eltakarja a szemünk elől a lényeget. A lényeget, hogy gyermek született, s hogy ez a gyermek nekünk született meg! Nekünk, miattunk, közénk született meg.

Vajon ott van-e az igazi, tiszta karácsonyi öröm a szívünkben? Ha ott van, adjunk most hálát a mindenek Istenének. Ha pedig még nincs, kérjük Istent: hogy tudjunk a gyermekekhez hasonlóan végtelenül, a végtelenre vágyva örülni – ahogy Ady írja:

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

Az Isten ma éjjel leszállt a földre, hogy mi felemelkedhessünk a mennybe. Erre tanít ez a mai liturgia, ez az éjféli szentmise. Emeljük fel mindannyian egytől-egyig szívünket, adjunk hálát Urunknak, Istenünknek, hogy születésének öröme a mi szívünk öröme is legyen.

Emmánuel - ádvent utolsó napja

E mai napon a végére, csúcsához érkeztünk csodálatos Messiás-váró énekünknek, és elhangzott az utolsó “Ó antifóna” is: “Ó jöjj, ó jöjj Emmánuel, csak téged ahít Izrael, és hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan!” Ezek a szavak pedig mindennél jobban érvényesek a már küszöbön álló karácsony ünnepére. A karácsonynak csak úgy van igazi értelme, ha ilyenkor Istent áhítjuk, őutána sóvárgunk. Hiszen ha minden más meglenne: meglenne a karácsonyfa, az ajándékok, szeretteink közelsége, a család együttléte, de kihagynánk az Istent az ünnepből, akkor éppen a lényeg maradna el. Ezért zengtük szentmisénk elején: “Emmánuel, hozzád sóhajt néped untalan, mert Isten híján hontalan!”

Isten híján karácsonykor mi is hontalanok lennénk. Istenünk azonban itt van, és így a legnagyobb boldogságban és teljességben élhetjük azt meg. Így végezzük a készülődés utolsó fázisát, és így töltsük  az egész karácsonyi ünnepkört. Ahogy az az egyetlen szó kifejezi: Emmánuel – velünk az Isten. Mi is ezt mondogassuk és valósítsuk meg az ünnepekben: mindenkor Emmánuel – mindenkor velünk az Isten.