Szent Quodvultdeus püspök
írja
az Aprószentekről szóló tanításában: „Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik
alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris
megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudjak emelni, de máris
elragadják a győzelem pálmáját.”
Valóban: egy részről milyen borzalmas történés
az, amelyre ma emlékezünk, hogy Heródes annyi kisgyermeket kegyetlenül megöletett.
A másik oldalról viszont milyen óriási tanúságtétel az, amit ezek a még
tudatuknál sem levő gyermekek adtak. „Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják
Krisztust!”
Olyan jól és hatásosan talán mi sem tudunk
beszélni Krisztusról: nem tudunk másokat meggyőzni, nem tudjuk hitünk lényegét
szavakba foglalni. Azonban hívő életünk is lehet egy igen komoly tanúságtétel –
mikor szeretettel vagyunk egymás és Isten iránt, azzal valójában hitünket
valljuk meg. Erre buzdítsanak minket mai gyermek szentjeink, hogy soha és senki
előtt ne féljünk kimutatni, megvallani hitünket.
