Miserend és hirdetések - Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap

Minden évben újra és újra megünnepelteti Egyházunk hitünk és vallásunk legfőbb eseményeit. Mi pedig tudjuk, hogy legalább egyszer egy évben, éppen ilynekor húsvétkor el kell végeznünk szentgyónásunkat és szentáldozásunkat. Azért ilyenkor, mert a húsvét a mi legnagyobb ünnepünk.

Aki pedig már kicsit idősebb, talán joggal teheti fel a kérdést: miért kell ez? Miért kell minden évben húsvétkor – talán már ötvenedszer, hetvenedszer, kilencvenedszer – újra és újra végighallgatni ugyanazokat a hosszú szentírási részeket, elmondani ugyanazokat az imádságokat, ugyanúgy keresztet csókolni, ugyanúgy szentsírt látogatni, ugyanúgy alleluját énekelni?

Azért, hogy Istenbe és az örök életbe vetett hitünk el ne gyengüljön, hitünk alapját és lényegét el ne felejtsük, s hogy az Egyház szentségei által mindannyian új erőre kapjunk az élet sokszor igen nehéz küzdelmeibe, ahol a világ már sajnos nem a mi malmunkra hajtja a vizet. A világ nagy része ugyanis  már nem velünk, de ellenünk van. Így ha nincs elég mélyen a keresztény gyökerünk, kiszáradunk és elpusztulunk.

Naponta halljuk a megdöbbentő híreket. S már oda jutottunk, mikor nem az a kérdés, lesz-e Európában terrortámadás, hanem az, hogy hol lesz és mikor. Már nem az a kérdés, hogy jönnek-e közénk idegenek, ellepik-e földünket, hanem csak az, hogy melyik nap mennyien jönnek. S ha pontosan és biztosan nem ismerjük saját hitünket, ha keresztény hitünknek nincs mély gyökere, ez a „más kultúra”, ez a teljes más gondolkodásmód és felfogás tönkretesz minket.

A minap hallgattam egy beszélgetést a rádióban, ahol kerek-perec kimondták: „sajnos már oda jutottunk, hogy ha egy muzulmán közénk jön, mi leakasszuk a falról a keresztet, hogy ő jól érezze magát.” De ennek nem az a másik idegen ember az oka, hanem a mi hitbéli tudatlanságunk és gyöngeségünk. Mi azonban azért elmélkedtünk idén is annyit a szent keresztről nagypénteken, hogy felfogjuk, tudatosítsuk, higgyük: Nekünk a szent keresztben van az életünk és a feltámadásunk – s ha azt bármilyen okból eltávolítjuk, leakasztjuk, feladjuk egész hitünket, lemondunk Istenünkről, s azzal lemondunk örök életünkről. Az idei húsvét is arra hivatott, azért ünnepeltetett meg oly tisztelettel és a legnagyobb ünnepélyességgel, hogy keresztény hitünkben megerősítsen minket.

Minden évben, s ma is ezzel a szándékkal énekeljük az alleluját, ezzel a lekülettel kívánjunk egymásnak áldott húsvéti ünnepet. Hogy az idei húsvét után is jobban higgyünk mint eddig, hogy az idei húsvét után is biztosabbak legyünk hitünk igazságaiban, s hogy az idei húsvét után is mind jobban ragaszkodjunk kereszténységünkhöz, azaz a feltámadt Jézus Krisztushoz.

Néhány ma reggeli kép templomunkról

Nagycsütörtök - énekrend

Paptestvéreimnek talán hasznos lehet liturgiánk énekrendje. Ezért közlöm.

Kezdés

·      Áhítattal készülődjünk /H 79/

Graduale

·      Krisztus engedelmes volt /GH 132. o./

Tractus

·      Arról ismerje meg /Nagyhét 93. o. – papír/

Felajánlás

·      Hol szeretet /GH 134. o./

Áldozás

·      Ez az én testem /GH 112. o./

·      Zálogát adtad /H 142; ÉE 245. o./

Áldozás utáni könyörgés után

·      Zengjed nyelv /GH 858. o./ - az 5-6. versszak latinul

Zárás

·      Szomorú az én lelkem /GH 135. o./

·      Új parancsot /GH 136. o./

Nagycsütörtök - zsolozsma

Ezekben a percekben Egyházunk hivatalos, saját imáját, a zsolozsmát imádkozzuk. Az előbb elhangzott zsoltárokkal és az antifónával maga Jézus szólított meg minket: „Én népem! Mit tettem ellened?” Ez a zsolozsma ma többek között ugyanis arra figyelmeztet, hogy Jézust a mi gonozságaink miatt törték össze, mert ő magára vette minden bűnünket. Ő minden értünk tett.

Ezzel a lelkülettel folytassuk imánkat, s a szent keresztben fedezzük fel ünneplésünk lényegét.

Nagycsütörtök

Nehezen értjük meg a szimbólumok nyelvét. Sőt, sokszor észre sem vesszük, körülöttünk mennyi történés, esemény bír jelképes jelentéssel. Ma összejöttünk plébániaközösségünk egész területéről: Kovácsiból, Kiskérből, Nagykérből és Varbóról: együtt vagyunk az Isten házában. De lehet, azt gondoljuk, csak azért, mert a papnak nem akaródzik mindenhová elmennie… Messzemenőleg többről és másról van szó. Ez jelképesen azt fejezi ki, hogy mi egybe tartozunk, egy plébániaközösséghez, egy esperességhez, egy egyházmegyébe, egy és ugyanazon Egyházba. Lássuk ezt meg, értsük ezt meg, s örüljünk annak, hogy legalább néhányszor így együtt lehetünk, s együtt dicsérhetjük az Istent! Jézus városában, ahol nevelkedett, volt egy zsinagóga. Jézus rendszeresen oda járt imádkozni. Azonban maga a Szentírás tanúsítja, hogy a húsvéti ünnepekre ő is, családja is felment Jeruzsálembe, a jeruzsálemi templomba – hogy ott az egész zsidó közösség együtt ünnepeljen. Hasonlóan tesszük ezt mi is. Mély, nagyon mély jelkép ez, hogy ma együtt vagyunk. Egyazon Krisztus köré gyülekezünk.

S ugyancsak a szimbólumok nyelvének ismerete kell ahhoz, hogy megértsük azt is, amit az olvasmányban, a szentleckében, az evangéliumban hallunk. Először a zsidók húsvéti ünnepéről, s ezen belül az ő húsvéti bárányukról hallottunk – de lehet, ez nem mond nekünk semmit. Ehhez ugyanis tudnunk kell, hogy a zsidók egy bárányt áldoztak föl húsvétkor az Istennek, s ezzel emlékeztek meg az Egyiptomból való szabadulásról. Akkor annak a báránynak a vére, mellyel megkentét az ajtóikat, távol tartotta a választott néptől a halálos isteni csapást. Ma pedig Krisztus vére az, amely a még nagyobb fogságból, a bűn rabságából ad szabadulást, amely megment minket a létező legnagyobb csapástól: a kárhozattól.

Aztán ma Szent Pál szájából hallhattuk Jézus szavait, amint megalapította a legnagyobb és legtitokteljesebb szentséget: az Oltáriszentséget, s egyben a papi, vagy más szóval az egyházi rend szentségét. Mindezt azért tette, hogy hogy az Oltáriszentségben ő maga maradjon itt valóságosan, s a papok legyen a szentségek kiszolgáltatói, hogy ők legyenek az Isten kegyelmének eszközei.

Nehezen értjük meg a szimbólumok nyelvét – de ha akarjuk, s teszünk érte, megérthetjük. E szent Háromnapban is sok ilyen mélységes kép, jelkép tárul elénk, hogy az azokon való elmélkedés közelebb vigyen minket húsvét titkának megértéséhez és megéléséhez. Figyeljünk oda ezekre, értsük meg ezeket.