Van egy különleges weboldal az interneten
(http://www.worldometers.info), ahol bármikor figyelemmel lehet követni néhány
igen érdekes számadatot az emberiségről, a világról, a gazdaságról, az élet rengeteg
területéről. Ha megnyitjuk ezt a weboldalt, elsőnek a népesség számadatait
követhetjük figyelemmel. Szemmel láthatólag növekszik pl. az idei
elhalálozások, illetve születések száma... Érdekes néha-néha ellátogatni erre
az oldalra. Sokmindenkit érdekelnek a számok, a statisztikák... Olyan világban
élünk, ahol szinte mindent ki lehet mutatni, és ki is mutatnak statisztika
formájában.
Úgy tűnik, hogy a számok mindig is érdekelték
az embereket, még az üdvösség és a vallás vonatkozásában is. Jézus korában is érdekelte
az embereket az a kérdés, hogy végül is hányan üdvözülnek – hányan jutnak majd a
mennybe. Többfajta felfogás uralkodott ugyanis – már akkor is: egyesek szerint ugyanis
minden zsidó üdvözül majd – pusztán azért, mert Isten választott népének tagja.
Egy másik akkori elgondolás szerint pedig csak nagyon kevesen lesznek az
üdvözültek. A statisztikák sok mindent elmondanak, de a lényeget nem mutatják
meg. Mert a mai modern technikával sincs szám arról, hogy a világon, vagy éppen
egyházközségünkből az elmúlt évben hányan üdvözültek – pedig ez a legfontosabb.
Jézus korának problémája ezért ma is megvan:
mégis mire számíthat a vallásos ember? Mennyien jutnak majd a menybe - sokan
vagy kevesen? Vagy – kicsit haszonlesően fogalmazva – megéri vallásosnak lenni?
Jézus azt mondja: „törekedjetek bemenni a
szűk kapun”. Nem ad pontos, kimerítő választ. Csak ennyit mond: „törekedjetek
bemenni a szűk kapun”. Isten ugyanis nem valamiféle teljesítményt vár
tőlünk, de nem is egyfajta tétlenséget vagy semmittevést. A kettő között van a
helyes út, az arany középút. Istenünk mindig kínál nekünk ilyet – mindig van
lehetőség a jót, a jobbat választani – bármilyen helyzetben vagyunk is. De
mindezek mellett mégis Istenre kell bíznunk magunkat. Talán Szent Ágoston
fogalmazta meg a legfrappánsabban: „Imádkozz úgy, mintha minden Istenen
múlna; és cselekedj úgy, mintha minden csak rajtad múlna.”
A vallásosságnak azonban van egy másik,
szintén gyakori véglete, mely úgy tartja: nagyon könnyű üdvözülni. Elég csak
egyfajta jószándék, és akkor máris a mennybe jut az ember. Jézus ettől is óv:
nem elég várakozni, tétlenkedni, de törekedni kell be, a szűk kapun. Nem
elég papíron kereszténynek lenni – meg lenni keresztelve, bérmálva, esküdve.
Krisztus ugyanis halálunkkor, az örökkévalóság kapujában nem azt fogja számon
kérni, hogy meg voltunk-e keresztelve, voltunk-e elsőáldozók, bérmálkozók,
hanem hogy a mindennapi életünkben ott volt-e az Isten. Hogy a keresztség, a
bármálás közelebb vitt-e hozzá, a szent élethez. Hogy valóban törekedtünk-e
parancsai szerint a szent életre.
Az Isten és közöttünk lévő kapcsolat nem
valami teljesítményen, és nem is egyszerű jószándékon alapszik. Az
üdvösségünkön keményen munkálkodnunk kell, megtéve a tőlünk telhetőt, de
ugyanakkor teljesen rábízva magunkat Isten irgalmára. Az igazi hitet és
vallásosságot nem lehet statisztikában kimutatni. De higgyük el: Isten mindent
tud – belelát szívünk legbelsejébe is. Ő más „számrendszert” használ, nála
nincs statisztika. Mert Isten maga a szeretet. Szeressük őt, s akkor nem kell
aggódnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése