2016. augusztus 28., vasárnap

Évközi idő huszonkettedik vasárnapja

Tegnap Szliácson (Sliač) voltam egy nemzetközi repülőnapon. Mindenkinek tudom ajánlani – még ma is (2016. augusztus 28. – vasárnap) egészen este hat óráig sűrű és érdekes programokat kínálnak a szervezők. Amit azonban meg szeretnék osztani veletek, az egy egészen apró és látszólag jelentéktelen dolog. Sok ország légierője képviselte magát, amelyek közül egyre lettem különösen figyelmes, pontosabban az egyik flotta címerére. Ugyanis ez a latin felirat állt benne: Nihil sine Deo – magyarul Isten nélkül semmit. Mint kiderült, az erdélyi 71. Légi Flotta címere ez. És utánaolvastam: 70 évig ez volt nem csak a légierő, de az egész Román Királyság jelmondata. Nihil sine Deo – Isten nélkül semmit.
Egy olyan világban élünk, ahol egy ilyen kijelentés már nem kaphat közelismerést. Jól bizonyítja ezt az a tény is, hogy egyesek vissza szerették volna állítani ezt a mottót Románia jelmondatává, de a román parlament ezt nem szavazta meg. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy az Isten és az Istenhit az mindenkinek csupán a privát ügye: az nem közügy. Pedig éppen a mai nap könyörgése tanítja: „Istenünk, te vagy minden jónak a forrása”. A jót pedig minden ember: hívő és nemhívő egyaránt keresi, élvezi és szereti. De minden jó Istentől származik, ő minden jónak a forrása, mert ő maga az örök és végtelen Jóság. S mivel minden közösség élvezi az Istentől származó jót, az Isten és Istenhit igenis közügy marad, míg világ a világ. Pedig sokan és sokszor úgy érzik, nincs szükség Istenre. Vagy legalább is nincs rá mindig szükség. Mégis van, ahol megmaradt ez a jelmondat, ahol úgy gondolják, nem csak néha, de mindig és mindenben szükség van Istenre. Ott, ahol az ember igazán tudatosítja: élete mindig csak egy hajszálon függ. Egy MIG-21-es vadászgépben ülve több mint 2000 km/h sebességnél valóban tudatosítja az ember: az élet egy pillanaton múlik, és Isten nélkül minden odaveszhet.

Sokszor mi is csak akkor fordulunk őszintén Istenhez, amikor már nagyon közel érezzük a bajt, a veszélyt. Pedig milyen bizonytalan már az is, hogy holnap reggel felébrdeünk-e még. Isten nem riogat, de mindig figyelmeztet. Nem fenyeget, de mindig szól. Nihil sine Deo – ez lehetne a mi jelmondatunk is, mert keresztényként tudjuk: Isten nélkül semmit, de Istennel együtt mindent megkapunk, amit szeretnénk, amire vágyunk, amiért élünk. Így repüljünk – mindig Istennel és szeretteinkkel – örök boldogságunk felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése