2016. szeptember 17., szombat

Évközi idő huszonötödik vasárnapja

Az elmúlt nyár folyamán az egyik ismerősöm beíratkozott autóiskolába. El is kezdett járni, s pár hét után újságolta, hogy mennyire leköti ez az idejét, s milyen sok energiát kell belefektetnie a tanulásba. De nem keseredett el – meghozta gyümölcsét a kitartó munka, odafigyelés, tanulás – megszerezte a jogosítványt. Mi köze ennek e mai szentmiséhez?
Épp az imént hallottunk az evangéliumban egy igen komoly és elgondolkodtató kijelentést Jézus Krisztustól: bizony, „a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” S hogy mit jelent ez? Minden bizonnyal minket, benne hívőket nevez a világosság fiainak, s a nemhívőket pedig a világ fiainak – és éppen őket mondja a maguk módján okosabbaknak. És valóban: rengeteg hitetlen, de még hívő ember is szinte emberfeletti energiákat képes magában megmozgatni, hogy az életben egy-egy dolgot elérjen, megszerezzen. Láthattuk az olimpián vagy a paralimpián a sportolókat: mennyit koplalnak, mennyit edzenek, milyen fegyelmezett életre képesek – csupán azért, hogy egy-egy pillanat erejéig az első helyen legyenek. Vagy térjünk vissza az említett autóiskolához: az embernek felborítja az egész napirendjét: minden mást ahhoz igazít, hogy mikor megy órára, mikor megy vezetni, mikor fog tanulni. És képes rá. És nem mondja: nincs rá időm, nincs rá energiám.
Ha olyan szorgalmasan fáradoznánk a lelkünk jólétén, s üdvösségén, mint mások az efféle földi jóléten, vagy célok elérésben, mindnyájan üdvözülnénk. Képesek vagyunk egy-egy földi célért bármi megszokott dolgon változtatni, de az örök életünkért oly keveset tudunk fáradozni. Egy-egy főiskolás mennyi áldozatra képes, hogy megszerezze a diplomát. De arra, hogy eljöjjön az Isten házába, arra lehet, azt mondja: nincs időm. Mennyien dolgoznak éjt nappallá téve egy életen keresztül, de mikor az Istenről, az ő házáról, amikor a saját lelkéről van szó, akkor arra nincs idő, nincs energia. Korán van a szentmise, későn van a szentmise, túl hideg van, túl meleg van...

Tanuljunk bölcsességet a mai evangéliumi részből, s ne legyünk balgábbak, mint a hitetlenek. Ha tényleg hiszünk Istenünkben, s az ő örök országában, akkor bizony azért is képesek leszünk bármire. Csak az a kérdés: vajon tényleg hiszünk-e. Ezt azonban nem szavakkal válaszoljuk meg. De életünkkel, életvitelünkkel. Ahogy élünk, úgy hiszünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése