Elkezdtük
ádventi felkészülésünket – karácsony ünnepére. És mindjárt az elején ünnepünk
van – Szent András apostolé. Vajon mit üzenhet az ő élete?
Ha
az Istennel való beszlgetésre vagy találkozásra gondolunk, minden bizonnyal
azonnal az imádság jut eszünkbe. És valóban így is van: az imádság az az idő,
amit Istennel töltünk el. De igen érdekes, ha megfigyeljük az evangéliumokat,
hogy Jézus az apostolokat nem az imádság-, hanem munkájuk végzése közben
szólította és hívta meg. Ők is hívő zsidó emberek voltak, akik minden bizonnyal
jártak a zsinagógába, „jártak templomba” – Jézus mégsem egy-egy imádság közben
szólt hozzájuk, hanem akkor, amikor dolgoztak: a hajón, a parton, vagy éppen a
vámasztalnál.
Hiába
van ádvent, mi sem töltjük itt a templomban az egész napunkat. Hazamegyünk, s a
munkánkhoz látunk. A mai ünnep pedig mindannyiunknak azt mutatja, hogy Isten
igenis tud és akar szólni hozzánk mindennapi teendőink közepette is. Csak
legyen nyitva a szemünk és a fülünk a jóra, a szépre – egyszóval Istenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése