Ádvent
harmadik vasárnapját szerte keresztény a világban az öröm vasárnapjának hívják.
Azonban ha ma körülnézünk szeretteink, vagy bárhol a hívek körében, kevés
olyant látunk, aki ma különösképpen, különlegesen boldog lenne, önfeletten
örülne. Az öröm vasárnapja ez, de valahogy mégsem különbözik ez a többi naptól,
vasárnaptól. Mégsem örömtelibb. Igaz,
a valódi öröm nem állandó mosolygást, vagy kacagást, nem önfelett futkározást
vagy ugrálást jelent. Ez kevés lenne. De talán meg kellene kérdezni egy
édesanyát, aki éppen világra hozta gyermekét, hogy milyen az igazi öröm. Ő nem ugrándozik, talán éppen nem
is mosolyog, nem nevet állandóan. Mégis leírhatatlanul, kimondhatatlanul boldog.
Az öröm forrása ugyanis ott legbelül, a lélek legnagyobb mélységében van. Nem
lehet látni, csak tudni és érezni. Valami ilyen lehet az igazi, tiszta és
mélységes öröm.
Egyházunk is ilyen igazi, tiszta és mélységes örömre hív. A mai nap
örömének az oka pedig: „Az Úr közel van”.
Az
Úr közel van hozzánk. Születésének ünnepe, második eljövetelének ideje közelebb van, mint eddig bármikor. S ha úgy rendezzük dolgainkat, életünket, hogy Istennek kedve
teljen benne, akkor mi is várni fogjuk eljövetelét. Mint a kisgyermek, ha valami
jót tett, akkor úgy várja haza szüleit – mert tudja, örülni fognak. Az ádventi
is lehet ilyen örömteljes, izgatott várakozás: jöjjön már az Úr!
Ezen
a mai napon, ádvent harmadik, s egyben az öröm vasárnapján lehet, a mi arcunk
sem lesz vidámabb, örömtelibb. Nem ujjongunk láthatóan az örömtől. De
remélhetőleg csak azért, mert énekeink, szentírási részeink nem az arcunkat „érintik”
meg, hanem ott legbelül, az örömre és a bánatra legérzékenyebb ponton – szívünk
mélyen okoznak ma örömet. Tetsszünk Istennek – ezen legyünk, így várjunk rá - igazi, tiszta és mélységes örömmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése