2016. december 17., szombat

Családfa /Mt 1,1-17/

Nagy divat manapság a családfakutatás. Engem is a plébánián egyre gyakrabban keresnek fel azzal, hogy őseik, elődeik után érdeklődnek, s hogy segítsek nekik az anyakönyvek átnézésével. Sokan azt remélik, hogy egy-egy elődük valami híres ember-, egy nemes-, vagy egy gróf volt. S nagyon megörülnek, ha ez be is bizonyosodik.
Gondoljunk csak bele, milyen nagy öröm lenne számunkra, ha egy híres embert fedeznénk fel elődeink között. Sőt, ha magának Jézus Krisztus családjával lennénk rokonságban – azzal, amelyet éppen a mai evangéliumban hallottunk. Biztos, hogy örülnénk, de vajon mi hasznunk lenne belőle?
Jézus Krisztus ma arra tanít, hogy ne a test szerinti rokonságot irigyeljük az ő édesanyjától, vagy rokonaitól, hanem azt „irigyeljük” pl. a Szűzanyától, hogy Jézus tanítványa lett azzal, hogy a Mennyei Atya akaratát cselekedte. Szent Ágoston is rámutat erre az elgondolkodtató valóságra: „Szűz Mária többre tartotta azt, hogy Krisztus tanítványa lett, mint azt, hogy Krisztus anyja volt.”

A mi családfánkban minden bizonnyal nem szerepel Jézus Krisztus családja. Azonban mindannyian testvérei lehetünk, Istennek a fogadott gyermekei, ha akaratát cselekedjük. Erre legyünk büszkék, és erre törekedjünk. Az istengyermekséget életünk végéig megőrizni tisztán, Isten családjához méltóan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése