2016. december 2., péntek

Látni /Mt 9,27-31/

Az adventi hajnalok sötétsége jól kifejezi azt a homályt, amely mindannyiunk szemét borítja.” /Barsi-Telek/ Az ősbűn egyik következménye, hogy az ember elveszítette tisztánlátását. Nem mindig látjuk meg a bűnt, nem mindig látjuk meg azt a jót, amit észre kellene vennünk s meg kellene tennünk. Nem a testi-, hanem a lelki szemünkön van egyfajta hályog, amitől nem látunk jól. Ezen elgondolkodva eszünkbe juthat az ószövetségi Salamon, akinek egyszer ezt mondta Isten: „Kérj, amit akarsz, s megadom neked.” És mit kért Salamon? Így szólt: „Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy (...) megkülönböztethesse a jót és a rosszat.”
Az ádventi idő a homályból és sötétségből akar átvezetni a fényre és az igazi világosságra. Éppen ezért mi is tanuljunk meg jót s jók kérni – ezen ádventi napokban azt, hogy lelki szemünkkel mindig és mindenben jól, helyesen lássunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése