„Az
adventi hajnalok sötétsége jól kifejezi azt a homályt, amely mindannyiunk
szemét borítja.” /Barsi-Telek/ Az ősbűn egyik következménye, hogy az ember
elveszítette tisztánlátását. Nem mindig látjuk meg a bűnt, nem mindig látjuk
meg azt a jót, amit észre kellene vennünk s meg kellene tennünk. Nem a testi-,
hanem a lelki szemünkön van egyfajta hályog, amitől nem látunk jól. Ezen
elgondolkodva eszünkbe juthat az ószövetségi Salamon, akinek egyszer ezt mondta
Isten: „Kérj, amit akarsz, s megadom neked.” És mit kért Salamon? Így
szólt: „Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy (...) megkülönböztethesse a
jót és a rosszat.”
Az
ádventi idő a homályból és sötétségből akar átvezetni a fényre és az igazi
világosságra. Éppen ezért mi is tanuljunk meg jót s jók kérni – ezen ádventi napokban
azt, hogy lelki szemünkkel mindig és mindenben jól, helyesen lássunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése