Négy nappal ezelőtt még azt ünnepeltük, hogy a
három napkeleti bölcs-, király a jászolban fekvő kis Jézust köszöntik. Ma
viszont már a felnőtt Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Harminc év telt el
e két esemény között – de erről az időszakról a Szentírás szinte semmit sem
beszél – csupán ennyit mond: „Jézus gyarapodott bölcsességben, korban, s
kedvességben Isten és az emberek előtt.”. Éppen ezért már sokan próbálták
kitalálni, hogy hogyan is élhetett Jézus fiatalként, mit dolgozhatott, kikkel
barátkozhatott, hogyan viselkedhetett családjában. Azonban mivel nincs hiteles
adatunk abból a korból, minden csak kitaláció. Jézus felnőttéválásáról nem
tudunk semmit.
Mégis szinte mindent megtudhatunk róla.
Ugyanis nyilvános működése – mely harminctól harminchárom éves koráig tartott –
pontosan bemutatja Jézus gyermekkorát, Jézus fiatalságát, Jézus gondolkodását
és viselkedését. Jézus nyilvános működése – mondhatjuk így – élete harminc
évének a gyümölcse. Jézus nyilvános működését harminc év felkészülés előzte
meg.
És így van ez a mi életünkben is. Az, hogy
egy-egy helyzetben hogyan döntünk, hogyan viselkedünk, az nem abban a
pillanatban dől el: hanem az azt megelőző hetekben, hónapokban, években. Például
hogy egy-egy helyzetben megtudjuk-e valanni hitünket, az nagymértékben attól
függ, az előtte levő hetekben, hónapokban, években mennyire ápoltuk, tápláltuk,
gyakoroltuk hitünket.
Így válik igazzá a Szentírás szava: „Gyümölcseikről
ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így
minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.” Mi
teremjünk jó gyümölcsöt! Ez azonban rendszeres gondoskodást, hitgondozást, hitgyakorlást
igényel. Így töltsük az egész évet – hogy minden tettünk mindennapi istenes életünkről
tanúskodjon.