A mai olvasmányban Ezdrás főpap olvasott fel a
Szentírásból, hogy a nép jobban megértse Isten parancsait. És ma is éppen ez a
lényege az olvasmányoknak a misén, ezért olyan fontos, hogy olvassuk a
Szentírást, a Bibliát. Hogy jobban megértsük Isten parancsait. De mire jó ez
nekünk? Minek megérteni Isten parancsait?
Gondoljunk csak bele, milyen nehéz is bűn
nélkül élni. Milyen nehéz megtartani a tízparancsolatot. Csak Istent imádni –
tehát neki szentelni a legtöbb időt, tehát az imádságnak, nem a tv-nek meg a
számítógépnek... Nem venni hiába az Isten nevét – pedig néha olyan jól esne megmondani
rendesen... Megszentelni az Úr napját – minden vasárnap elmenni a szentmisére...
Tisztelni szüleinket, s mindig türelmesnek lenni velük... Nem károsítani az
egészségünket cigarettával, alkohollal... Nem lopni, még kis dolgokat sem...
Nem paráználkodni – de még ilyenre gondolni sem... Mindig és mindenkinek csakis
az igazat mondani... Nem irigykedni a másikra, nem elkívánni annak tulajdonát...
Ha tényleg ezen elgondolkodunk, talán mind elszomorodunk, elkeseredünk, hogy
ezt „nagyon nehéz”. Sőt lehetetlen. S könnyen elmegy hozzá a kedvünk is. Mert
úgy látjuk, Isten valami nagyon nehezet kér tőlünk. Éppen így reagáltak a
zsidók is az olvasmányban: „Amikor a Törvény szavait – tehát a Szentírás
szavait – meghallotta, sírt az egész nép.” Ezt a szomorúságot, sőt sírást
valószinűleg a törvény szigorúsága váltotta ki (Jakubinyi). S talán mi
is, még ha nem is sírunk, de talán nem örülünk, hogy mindezt meg kell
tartanunk, hogy ezek szerint a parancsok szerint kellene élnünk.
Pedig éppen ezek a parancsok mutatják azt,
hogy milyen határok között kell mozognunk ahhoz, hogy életcélunkat elérjük. Nekünk
keresztényeknek pedig az életcélunk nem lehet szerényebb, mint az örök élet. Ezért
ugyancsak nekünk ugyancsak keresztényeknek nem félelemmel kell szolgálnunk, nem
félelemmel meg kedvetlenül kell azt nézni, most meg megint mit nem csinálhatok.
De hogy erre képesek legyünk, naponta olvasnuk kellene a Szentírást, hetente
többször is el kellene jönnünk a szentmisére, mert minél többet fogunk a
Szentírásról tudni, annál jobban fogjuk érteni, hogy tényleg: Isten is azt
akarja, hogy célunkat elérjük, s hogy a tízparancsolat tényleg az ehhez vezető
egyedüli út. Isten nem szolgai félelmet, hanem örömteli engedelmességet
kíván (Jakubinyi).
Örüljünk, hogy Isten állandóan mutatja nekünk
az utat, amelyik hozzá vezet. S ez az Úrban való örvendezés legyen
mindannyiunk, minden hívő erőssége!
