Ma parancsolt böjti napunk van. Mai modern
világunkban azonban feltehetnénk a kérdést: van-e még létjogosultsága a
böjtnek? Miért kellene még ma is böjtölnünk? Nem veszett ki a gondolkodásból, a
divatból, a közfelfogásból az önmegtagadás?
Mindezen kérdésünkre éppen a mai szentmise
könyörgése ad választ. Így tanít és imádkoztat Egyházunk: „a bűnök ellen
vívott harcainkban az önmegtagadás legyen biztos erőforrásunk.”
Mindannyiunknak vannak olyan bűnei, melyek már szokásunkká váltak, s amelyek
ellen – látszólag – sikertelen harcot folytatunk. Azonban éppen az
önmegtagadás, a böjtölés adhat újabb és újabb erőt, hogy sose adjuk fel ezt a
harcot, és életünk végéig, az utolsó pillanatig harcosként lásson minket
Istenünk.
Ezzel a tudattal és lelkülettel kezdjük meg ma
nagyböjti utunkat.