2016. március 22., kedd

Nagykedd

Az utolsó vacsorán” – mint hallottuk – „Jézus mélyen megrendült lelkében”. De nem csak ő, hanem az apostolok is, hisz olyakat mondtak, hogy még az életüket is odaadják Jézusért. A különbség közöttük az volt, hogy Jézus nem csak érzelmeivel, szavaival kötődött oly szorosan az Atyához, hanem elsősorban akaratával. Tudta, hogy mi a feladata, és azt meg is akarta valósítani – így képes volt a legnagyobb kísértéseknek is ellenállni.

Gyakran kérjünk Istentől ne csak egészséget, jólétet, „szerencsét”, de erős akaratot is, hogy szépen hangzó jóföltételeinkhez, nemes elhatározásainkhoz mindig hűek maradjunk – különösképpen most, az év legszentebb hetében.

Nagyhétfő

Ahogy a mai evangélium kezdődött: Hat nappal vagyunk húsvét előtt. Ilyenkor minden egyházi esemény, felkészülés, liturgia húsvét körül forog – húsvétra irányul. Jézus is már – mint hallottuk –tudatosan a halálra készül, hogy nekünk örök életet szerezzen általa.
A mi figyelmünk sem irányulhat ilyenkor másra: Szenteljük a lehető legtöbb időnket a húsvétra való lelki felkészülésre – többek között ebben a szentmisében is.