Már néhány hete beköszöntött a tavasz. A
virágzó fák, a zöldellő mezők, az éledő természet mind valami újat hoz
életünkbe – új munkát, de új gyümölcsöt egyaránt. S maga a természet is
gyönyörűen mutatja, hogy a világ fejlődése, az élet menete soha nem áll meg – mindig
megy előre, újra és újra megújul. A régi elmúlik, s jön az új - az új hajtás,
az új termés, az új nap, az új generáció. Minden megújul.
De nem csak a természet, a virág s a növény
újul - hanem maga az ember is! Sőt elsősorban nekünk feladatunk a megújulás, az
újjáéledés, az újjászületés, ahogyan Krisztus tanítja. Persze elsősorban nem testi,
hanem lelki megújulásról beszél. Ami azt jelenti, hogy minden egyes nap
fejlődnünk kell, tovább kell mennünk – nem elég egy helyben toporognunk. S
éppen erre buzdít, ehhez ad erőt ez a mai szentmise is.
Ugyanis az eddig hallott összes szentírási
rész az új dolgokra késztet, buzdít minket. (Már az introitusban, a
kezdőénekben is ezt énekeltük: „Az Úrnak új dalt énekeljetek!” Nem
régit, nem ugyanazt, mint a múlt héten, hanem újat!)
Az olvasmányban Pál és Barnabás útra kelt –
tovább hirdette Isten evangéliumát, azaz valami újat vitt bele az igehirdetésbe.
A szentleckében János apostol „új eget, és új földet” látott: Az új
Jeruzsálemet szemlélhette, ahol a trónon ülő megszólalt: „Íme,
újjáalkotok mindent!” S végül az evangéliumban maga Jézus is új dologról
beszél: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást.” S ez a parancs
nem csak kétezer éve volt új, hanem most is, ma is ugyanúgy újonnan tud hatni.
Az egész mai szentmise új dolgokról szól. S
mindannyiunk: kicsik, fiatalok, nagyok és idősek számára egyaránt szól a mai
üzenet: vágyódjatok, vágyódjunk az újra. Vágyódni a többre, s leleményesnek
lenni a szeretetben. Sosem szabad ugyanis megelégednünk magunkkal. Sosem
mondhatjuk azt: én már elég jó vagyok, eleget és elég jól imádkozok, teljes
mértékben az Isten akarata szerint rendezem életem, mindenkit tökéletesen
szeretek, mindent jól csinálok… Egyházunk folytonosan a megújulásra hív. Hogy
naponta fel tudjuk fedezni azt az újat és jót, amit megtehetünk, s amit meg
kell tennünk.
Bármennyi évesek is vagyunk, bárhanyadszor
vagy is ma szentmisén, kell az újat, a többet, a jobbat keresnünk.
Mert mindig lehet jobban, mindig lehet
többet. Istentől kérjünk ma mindehhez új erőt.
