2016. május 13., péntek

Regina coeli

Rómában, ahol nemrégen énekkarunkkal jártunk, van egy gyönyörű épület, melyet ma Angyalvárnak hívnak. Történt ugyanis – a hagyomány szerint –, hogy a 6. században egy nagy pestisjárvány idején a pápa a Szűzanya képét ünnepélyes, engesztelő körmenetben vitte a Szent Péter bazilikához. A körmenet közben az említett épület fölött egy angyalt látott, aki kardját visszacsúsztatta hüvelyébe, ami a pestisjárvány megszűnését jelezte. S ekkor egy angyali kar énekét is hallotta: „Regina cœli lætare, alleluja! – Mennynek Királyné Asszonya, örülj SZép Szűz, alleluja!” Erre a pápa így válaszolt: „Ora pro nobis Deum, alleluja! – Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, alleluja!” A feltámadásról szóló kiegészítéssel ebből lett a húsvéti idő Mária-antifónája.
A 18. századtól ugyanis a húsvéti időben a reggeli, a déli és az esti harangszóra az Úrangyala helyett ezt a Regina cæli (Mennyek királyné asszonya) antifónát imádkozzuk. Ez a gyönyörű Mária-ének ugyanis csodálatosan kapcsolja össze a megtestesülés titkát (mert kit méhedben hordozni méltó voltál) a húsvéti eseménnyel (amint megmondotta vala, föltámadott), amellyel az Atyaisten megörvendeztette az egész világot. Ez az örvendezés, ez a titok, ez az üzenet mind benne foglaltatik e rövid antifónában.
Ne csak énekeljük legszebb énekeinket, de tartalmukon elmélkedve értsük és véssük is szívünkbe mindazt, amire tanítanak, s amire vezetnek minket.