Ma az egész világon Jézus Szentséges Szívét
ünneplik. S talán számunkra is az egyik legkedvesebb ünnepek egyike. Ezt
bizonyítja az is, hogy sok érzés, s néha még érzelgés is van közkedvelt Jézus
Szíve-énekeinkben.
Így imádkoztunk a szentmise elején: Istenünk
(...) megemlékezünk arról, hogy mennyi jótéteménnyel mutatta meg Fiad irántunk
való szeretetét. Arra emlékezünk, és azt ünnepeljük tehát, hogy az Isten
nem azt adja, ami jár, hanem jótéteménnyel kegyelmeit, azaz ingyenes ajándékait
adja. Az ő végtelen jóságából.
Szelíd és alázatos szívű Jézus – imádkozzuk
főleg elsőpéntekeken. Jézusom irgalmas Szíve – hangzik a könyörgés. Miben szelíd?
Miben irgalmas? Így tanít a Szentírás egyik zsoltára: „Az Úr irgalmas
és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. (…) Nem bűneink
szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas
az ég a föld felett, olyan nagy az irgalma az igaza iránt. Amilyen távol van
napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.”
Ilyen a mi Istenünk, s ezt ünnepeljük ma. Ő
nem egy az egyben visszaadja, ami járna, hanem a bűnt elengedi, a kegyelmet
megadja. Jézus irgalmas Szíve felülír minden törvényt, minden
igazságszolgáltatást, s a szeretetet és megbocsátást veszü alapul. Az a mai
ünnep legszebb és legfontosabb üzenete, hogy mi: Jézus Szívét dicsérni
jöttünk el misére, jöttünk el misére. Azt a Szívet, mely nékünk új törvény
szekrénye. Nem az Ószövetségnek régi szolgasága, hanem a kegy, bocsánat s
irgalom forrása. Szent Szív légy áldva! Ne csak ezt az éneket, de magát a
Jézus Szíve-tiszteletet is tanítsuk meg gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ők se
veszítsék el soha a reményt, mely mindig ott van Istenünknél. Hogy ebben a
templomban se maradjon abba soha a Jézus Szíve-tisztelet. Ha már mi nem is
leszünk itt, gyermekeink, unokáink zengjék tovább szent énekeinket, és
dícsérjék Jézus Szent Szívét – mindig tanítva arra a következő nemzedéket.
