2016. július 3., vasárnap
Évközi idő tizennegyedik vasárnapja
Talán többen figyelitek az éppen zajló futbal
Euróba Bajnokság mérkőzéseit.
A sokszor szép játék és még szebb gólok
mellett sajnos elég gyakran látunk olyan jeleneteket, amikor még a legnagyobb
„sztárok” is tudva és akarva próbálják becsapni a játékvezetőt, hogy: nem volt
kéz, nem rólam ment ki a labda, nem volt szabálytalanság, vagy épp az
ellenkezője – felrúgtak. Pedig jól tudják és érzik a játékosok, mikor ért
hozzájuk a labda, s hogy valóban szabálytalanság történt-e az adott
szituációban. És mégsem az igazat állítják, csak azt, amire szükségük van.
Manapság a labdarúgásban sajnos nem számít a tisztesség, az igazság, a fair
play. Sokaknak elég az, hogy megszerezzék a győzelmet – bármibe is kerül. Gyermekeink
pedig sokszor ilyen embereket istenítenek, tisztelnek, ilyenekért rajonganak.
De vannak igazi sztárok, akik valóban
példaképek lehetnek – minden tekintetben. A mai második olvasmányban egy
valóban fair play módjára, egyszóval tisztességesen, becsületesen „játszó”
emberről és embertől olvastunk. Egy sztárról, akinek a neve Szent Pál. Ő nem
öncsinálta sztár, nem a tisztességtelen dolgokkal, nem ügyességével, nem saját
erejével, tehetségével, sikereivel, becsületességével, sőt, nem is magával
dicsekszik… Hanem, ahogy olvastuk: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi
Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” Ez az egy dolog volt, amit büszkén
vállalt: Keresztrefeszitették őt a világnak. Az, hogy ő már nem a világnak élt,
hanem Krisztusnak. Ezen a helyen pedig a világ mindazt jelenti, ami ellenkezik
Krisztussal – mondják a szentirástudók.
Szent Pál a világnak azzal dicsekedett, hogy ő
már nem a világnak él. Sőt az összes szenvedést, amelyből bőven kijutott neki,
nem csalódásként, vagy sikertelenségként vette magára, hanem megtiszteltetésnek
tartotta. Ahogy ma olvasstuk: ezzel dicsekedett, hogy szenved! Valljuk be, ez
őrültségnek látszik… S nyugodtan mondhatjuk: az is! De mégis Szent Pál
személye, mondhatnánk sztársága megmaradt kétezer év után is. Mert az ő
szavaival élve: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy
megszégyenítse az erőseket”. És ma is, minden igazságot kereső ember tudja,
ki az a Szent Pál, és hogy miért volt, miért most is, és miért lesz mindig
olyan sztár.
És valóban, az előbb emlitett futbalisták most
még sztárok, de talán néhány év, évtized, évszázad múlva még a nevüket is
elfelejtik, mert sokszor azzal dicsekedtek, ami a világ szemében elismert,
azonban az Isten előtt nem sokat ér.
Igyekezzünk, kedves testvéreim, a mai naptól
kezdve nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy ne az emberek előtt legyünk jók,
szépek, közkedveltek, hanem elsősorban az Isten előtt, aki belát lelkünk
legbelsejébe, s nem csak szavaink, vagy tetteink alapján, hanem már
gondolataink alapján itél minket. Ő az, aki mindent tud rólunk! Isten előtt
kell elsősorban igaznak lennünk, s nem függ attól semmi, hogy mennyien ismernek
el, mennyire fognak szeretni, tisztelni, hogy mennyien értenek egyet azzal,
amit teszünk. Legyünk igazak Isten előtt! Legyünk sztárok Isten előtt, s ne a
világ előtt. Isten pedig a töredelmes, bűnbánó szívet nem veti meg. Még ha oly
sok is a bűnünk, ne féljünk Istenhez közeledni, s újra és újra kérni tőle az erőt
és a bocsánatot.
Erre biztat minket emeritus pápánk is ezekkel
a szavakkal: Az igazság ugyanis magából meríti erejét és nem abból, hogy
hányan értenek vele egyet.
Sarlós Boldogasszony - falunap
Úgy hozta az Isteni Gondviselés, hogy ma,
falunapunkkor egyben Sarlsó Boldogasszony ünnepét üljük meg. Így tehát ma arra
az eseményre emlékezünk, azt az eseményt ünnepeljük, hogy Szűz Mária – már
méhében a kis Jézussal – meglátogatja Erzsébetet. Az egyik elmélkedő pedig így
ír e mai ünnepről: Ez a mai ünnep visszaemlékezés egy találkozásra, ahol
nincs panasz, nincs pletyka, nincs megszólás, vagy kibeszélés, csak közös
hálaadás Isten jóságáért – azaz közös imádság. Pedig e két asszony közül
egyik sem volt különös misztikus, vagy kolostorba vonult szerzetesnővér, hanem
egyszerű emberek voltak, egyszerű családban éltek – mint a többiek körülöttük.
Milyen fontos üzenet lehet ez számunkra! Mert
e mai nap e mai ünnep kapcsán elgondolkodhatunk, vajon miből is állnak a mi
látogatásaink, mikor egymást meglátogatjuk, mikor egymással találkozunk.
Elmondhatjuk mi is: nincs panasz, nincs pletyka, nincs megszólás, vagy
kibeszélés, de tudunk egy kicsit együtt imádkozni? Sose szégyeljük az
imádságot, hisz keresztények vagyunk. Ha például látogatóban vagyunk, s
meghalljuk az esti harangszó hangját, ne szégyeljünk szólni egymásnak: mondjunk
el egy közös imát.
Ez a mai nap, ez a falunap egy különleges
alkalom arra, hogy ma együtt imádkozzunk – nem az imaházban, de ezen a világi-,
hétköznapi helyet. Ezzel mintegy példát mutathatunk egymásnak és magunknak is,
hogy az ima nem csak a templomra korlátozódik, hanem helye van a mindennapi
életünkben. A mai ünnep is ezt tanítja: a közös imádság a mi életünkben, a mi
kapcsolatainkban is komoly előrelépést hozhat, és többet ér sok ezer egyéb
szónál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)