2016. július 3., vasárnap

Miserend és hirdetések - Évközi 14. vasárnap

Évközi idő tizennegyedik vasárnapja

Talán többen figyelitek az éppen zajló futbal Euróba Bajnokság mérkőzéseit.
A sokszor szép játék és még szebb gólok mellett sajnos elég gyakran látunk olyan jeleneteket, amikor még a legnagyobb „sztárok” is tudva és akarva próbálják becsapni a játékvezetőt, hogy: nem volt kéz, nem rólam ment ki a labda, nem volt szabálytalanság, vagy épp az ellenkezője – felrúgtak. Pedig jól tudják és érzik a játékosok, mikor ért hozzájuk a labda, s hogy valóban szabálytalanság történt-e az adott szituációban. És mégsem az igazat állítják, csak azt, amire szükségük van. Manapság a labdarúgásban sajnos nem számít a tisztesség, az igazság, a fair play. Sokaknak elég az, hogy megszerezzék a győzelmet – bármibe is kerül. Gyermekeink pedig sokszor ilyen embereket istenítenek, tisztelnek, ilyenekért rajonganak.
De vannak igazi sztárok, akik valóban példaképek lehetnek – minden tekintetben. A mai második olvasmányban egy valóban fair play módjára, egyszóval tisztességesen, becsületesen „játszó” emberről és embertől olvastunk. Egy sztárról, akinek a neve Szent Pál. Ő nem öncsinálta sztár, nem a tisztességtelen dolgokkal, nem ügyességével, nem saját erejével, tehetségével, sikereivel, becsületességével, sőt, nem is magával dicsekszik… Hanem, ahogy olvastuk: „Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” Ez az egy dolog volt, amit büszkén vállalt: Keresztrefeszitették őt a világnak. Az, hogy ő már nem a világnak élt, hanem Krisztusnak. Ezen a helyen pedig a világ mindazt jelenti, ami ellenkezik Krisztussal – mondják a szentirástudók.
Szent Pál a világnak azzal dicsekedett, hogy ő már nem a világnak él. Sőt az összes szenvedést, amelyből bőven kijutott neki, nem csalódásként, vagy sikertelenségként vette magára, hanem megtiszteltetésnek tartotta. Ahogy ma olvasstuk: ezzel dicsekedett, hogy szenved! Valljuk be, ez őrültségnek látszik… S nyugodtan mondhatjuk: az is! De mégis Szent Pál személye, mondhatnánk sztársága megmaradt kétezer év után is. Mert az ő szavaival élve: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket”. És ma is, minden igazságot kereső ember tudja, ki az a Szent Pál, és hogy miért volt, miért most is, és miért lesz mindig olyan sztár.
És valóban, az előbb emlitett futbalisták most még sztárok, de talán néhány év, évtized, évszázad múlva még a nevüket is elfelejtik, mert sokszor azzal dicsekedtek, ami a világ szemében elismert, azonban az Isten előtt nem sokat ér.
Igyekezzünk, kedves testvéreim, a mai naptól kezdve nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy ne az emberek előtt legyünk jók, szépek, közkedveltek, hanem elsősorban az Isten előtt, aki belát lelkünk legbelsejébe, s nem csak szavaink, vagy tetteink alapján, hanem már gondolataink alapján itél minket. Ő az, aki mindent tud rólunk! Isten előtt kell elsősorban igaznak lennünk, s nem függ attól semmi, hogy mennyien ismernek el, mennyire fognak szeretni, tisztelni, hogy mennyien értenek egyet azzal, amit teszünk. Legyünk igazak Isten előtt! Legyünk sztárok Isten előtt, s ne a világ előtt. Isten pedig a töredelmes, bűnbánó szívet nem veti meg. Még ha oly sok is a bűnünk, ne féljünk Istenhez közeledni, s újra és újra kérni tőle az erőt és a bocsánatot.

Erre biztat minket emeritus pápánk is ezekkel a szavakkal: Az igazság ugyanis magából meríti erejét és nem abból, hogy hányan értenek vele egyet.

Sarlós Boldogasszony - falunap

Úgy hozta az Isteni Gondviselés, hogy ma, falunapunkkor egyben Sarlsó Boldogasszony ünnepét üljük meg. Így tehát ma arra az eseményre emlékezünk, azt az eseményt ünnepeljük, hogy Szűz Mária – már méhében a kis Jézussal – meglátogatja Erzsébetet. Az egyik elmélkedő pedig így ír e mai ünnepről: Ez a mai ünnep visszaemlékezés egy találkozásra, ahol nincs panasz, nincs pletyka, nincs megszólás, vagy kibeszélés, csak közös hálaadás Isten jóságáért – azaz közös imádság. Pedig e két asszony közül egyik sem volt különös misztikus, vagy kolostorba vonult szerzetesnővér, hanem egyszerű emberek voltak, egyszerű családban éltek – mint a többiek körülöttük.
Milyen fontos üzenet lehet ez számunkra! Mert e mai nap e mai ünnep kapcsán elgondolkodhatunk, vajon miből is állnak a mi látogatásaink, mikor egymást meglátogatjuk, mikor egymással találkozunk. Elmondhatjuk mi is: nincs panasz, nincs pletyka, nincs megszólás, vagy kibeszélés, de tudunk egy kicsit együtt imádkozni? Sose szégyeljük az imádságot, hisz keresztények vagyunk. Ha például látogatóban vagyunk, s meghalljuk az esti harangszó hangját, ne szégyeljünk szólni egymásnak: mondjunk el egy közös imát.

Ez a mai nap, ez a falunap egy különleges alkalom arra, hogy ma együtt imádkozzunk – nem az imaházban, de ezen a világi-, hétköznapi helyet. Ezzel mintegy példát mutathatunk egymásnak és magunknak is, hogy az ima nem csak a templomra korlátozódik, hanem helye van a mindennapi életünkben. A mai ünnep is ezt tanítja: a közös imádság a mi életünkben, a mi kapcsolatainkban is komoly előrelépést hozhat, és többet ér sok ezer egyéb szónál.