Augusztus 20. minden évben az egyik legnagyobb
magyar ünnep. Az ilynekor szokásos nagyszabású rendezvények, tüzijátékok,
ünnepi műsorok mutatják, hogy ez a nap a mai kaotikus világban sem veszít
fényéből, pompájából. Az anyaországban és annak határain túl is százezrek-milliók
ünneplik Szent István királyt. Pedig a legtöbb ember igen keveset tud róla. Az
ő élete-, annak gyümölcse, munkássága, érdeme ugyanis leírhatatlan. Mégis, a
mai nap egyik imádsága (vigíliás vesperás) egyetlen mondatban össze tudja mindezt
foglalni, mikor így fogalmaz: “Két talentumért cserébe kétszer kettőt
forgatott, hoz Urának öt helyébe kétszer öt talentumot.”
Szent István király itt a Kárpát-medencében a
10-11. században Magyarország királyaként élt és vált szentté. Jól ismerjük a
Szentírásból Jézus talentumokról szóló példabeszédét. Szent István “Két
talentumért cserébe kétszer kettőt forgatott, hozott Urának öt helyébe kétszer
öt talentumot.” A szó nemes értelmében kihasználta élethelyzetét,
kihasználta korát, kihasználta azt a földet és azokat az embereket ahol és
akikkel élt, hogy valami nemeset, szentet, maradandót hozzon létre. Kihasználta
tehetségét, felhasználta talentumait. Hogy pontosan mi mindent tett? Arról talán
hónapokat lehetne beszélni, vannak arról
könyvek, tanulmányok, előadások... Mégis egy a fontos: “Két talentumért
cserébe kétszer kettőt forgatott, hoz Urának öt helyébe kétszer öt talentumot.”
Talán mi is keveset tudunk Szent István
királyunkról. De nekünk, ma, követendő példának ennyi elég lehet.