“Ma ünnepeljük,
hogy közénk / születtél, és emlékezünk, / hogy mily dicső törzsről fakadsz, / s
úgy jössz világra, mint a fény. // Teáltalad mi, földiek, / így lettünk egyben
égiek; / nemes békédre békülünk, / bár nem fogjuk fel titkodat.”
Csodálatos Mária
himnuszunk szavai hirdetik meg e mai nagy ünnepet, mely számunkra, kovácsiak
számára még fényesebb, még mélységesebb, még nagyobb jelentőséggel bír, mivel
új templomunk titulusa éppen ezt a nevet viseli: Kisboldogasszony templom. És
mindezt szemünk előtt tartva szenteljük meg mi is a lehető legtökéletesebb módon
ezt a napot – szentmisével, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére, és Isten
nagyobb dicsőségére mutatunk be.
Ahogyan oltárképünk
szemlélteti, egy igen régi eseményre emlékezünk. Hitünk azonban hangoztatja: de
mi nem csupán emlékezünk. Hisz mit érne pusztán egy emlékezés, ha nem lenne
hatással, befolyással a mi életünkre? Mit használna az érzelgősség, ha
gondolataink, tetteink régiek maradnának? Nem, mi tudjuk, csak akkor van
értelme a Szűz Mária születésére való emlékezésnek, ha abból tanulva és erőt
merítve gondolkodásunk, hitünk, életünk megújul. Ha felismerjük Szűzanyánk
születésében megváltásunk hajnalhasadását, tehát azt, hogy az emberiség
megváltása éppen az ő személyéből indul ki – s naponta hálásak leszünk neki
ezért. Hogy ha ezentúl még jobban törekszünk arra, hogy mindnyájan
újjászülessünk az örök életre – éppen Szűzanyánk közbenjárása által. Ha
megtanuljuk Szűzanyánktól az igazi béke terjesztését, továbbadását. Ha bármely
betegségben vagy szomorúságban erőt tudunk meríteni ebből a mai ünnepből. Ha
Szűzanyánkat fogjuk kérni elhunyt szeretteink mennybejutásáért. Ezekért fogunk
imádkozni néhány perc múlva a közös könyörgésekben. Bátran, és szívünk
legmélyéből válaszoljunk majd e fohászokra: Kérünk téged, hallgass meg minket!
Kérjük Kisboldogasszonyunkat, hogy ne csak ma emlékezzünk, de minden nap erőt,
példát szerezzünk az ő mai ünnepéből.
„Nagy örömmel,
énekléssel zengedeznek az egek.
Vidámságot, nyájasságot mutatnak a földiek”
– hangzik el ma ajkunkról az ének. E szép ünnepet átélve mutassunk valóban
vidámságot, nyájasságot, azaz kedvességet úgy Istennek, a Szűzanyának, valamint
a velünk élő embereknek.
