Mai napunk
szentjéről, a negyvenöt éve elhunyt Pió atyáról mindannyian hallottunk már,
hisz korunk nagy szentje. Emberi szemmel nézve elmondhatjuk: nem hozott létre
nagy dolgokat, nem alapított szerzetesrendet, nem járta be a világot, sőt. Több
mint ötven évig ki sem mozdult San Giovanni Rotondo kolostorából. Isten
kegyelme mégis világító lámpássá tette és tartóra helyezte, hogy fénye
beragyogja az egész világot. És nemcsak Krisztus szent sebhelyei miatt,
melyeket testén viselt, nemcsak látnoki képességei és csodái miatt, hanem
mindenekelőtt áldozatos szeretetéért és imáiért, melyekkel annyi lelket
megmentett Isten országa számára /Barsi-Teleki/.
Milyen
csodálatraméltó példa. Ahogyan korunk másik nagy szentje, Kalkuttai Boldog
Teréz tanította és élte: Nem kell nagy dolgokat tenni. Csak kis dolgokat –
nagy szeretettel. Szent Pió atya élete is ennek a bizonyítéka: a legkisebb
jótettünk, a legnagyobb rejtekben megvívott bűn elleni harcunk is világít, mint
fény a sötétben. A mindennapi, lényegtelennek tűnő tetteink azok, amelyek
minket is szentté tehetnek. Tegyük azokat a legnagyobb szeretettel.