2016. október 30., vasárnap

Évközi idő harmincegyedik vasárnapja

A bűnösöktől néha többet tanulhatunk, mint a bűntelennek látszóktól. Gondoljunk bele, milyen bűnös lehetett a vámosok feje, Zakeus? Mint arra később fény is derül: sokszorosan meglopta az embereket, behódolt az elnyomó rendszernek, elárulta saját népét. Önző volt, haszonleső volt, konok és szemtelen, csaló és hazug. Inkább ne is folytassuk tovább. Mégis ez a nyilvános bűnös, Zakeus lett a mai evangélium, azaz örömhír főszereplője, s nagy hőse. Ugyanis temérdek bűne mellett volt egy sorsdöntő, nemes, fenséges vágya. Egy olyan vágy volt ez, amely egészen a megtérésig vezette őt. Egy vágy, amely túltette őt minden bűnén, s amely mindenki más fölé emelte őt. S ezt a vágyát Szent Lukács így írja le: Zakeus látni szerette volna Jézust. Hallott róla, s talán őt magát is hallotta, hisz ott volt a nagy tömegben, ahol Jézus járt, tanított, prédikált... Hallotta, de nem látta. De látni akarta.
Egyházi énekeink, melyeket naponta éneklünk, ugyancsak sokmindenre megtanítanak. Mikor részt veszünk a szentmisén, s a pap felmutatja nekünk az Oltáriszentséget, az Úr Jézus testét, „ámbár nem látunk mást – fogalmazza meg énekünk –, mint csak kenyeret. De már Isten szava hangzott affelett.” S ha mi is vágyunk arra, hogy Istent lássuk, meglássuk, s rátekintünk a fehér szentostyára, az ő kegyelméből hitünk új és új erőre kaphat, újra és újra megerősödhet. Mert a hit nem csak az értelmünk cselekedete, hanem legalább annyira az akaratunké is: hogy hiszek-e, az nagyban függ attól, hogy akarok-e hinni, teszek-e érte. S nehogy azt gondoljuk, hogy az evangéliumban szereplő vámosnak, vagy Jézus kortársainak könnyebb volt hinnie, mint nekünk, hisz „ők szemtől-szemben láthatták Jézust, találkozhattak vele”. Olyan találóan folytatja énekünk: „Betlehem sem látott mást, mint kisdedet. Golgotán is kín közt ember szenvedett.” Testi szemükkel ők sem láttak többet: nem látták Istent. Ők egy embert láttak, akiről hinniük kellett, hogy az maga az Isten. Mi egy szentostyát látunk, s hinnünk kell, hogy az maga az Isten. Egyik-másik sem könnyebb vagy nehezebb.

A bűnös Zakeust, az ő hitét, az ő életét az mentette meg, hogy látni szerette volna Jézust. Minket, hasonlóan bűnösöket is ez a vágy menthet meg: ha szeretnénk látni Jézust, szeretnénk hinni benne, s teszünk is ezért.

Miserend és hirdetések - Évközi 31. vasárnap