Szent
Cecília, a szent zene védőszentjének ünnepe van ma. S ez a mai nap talán
segíthet abban, hogy mindjobban megértsük, megérezzük, mit is jelent részesülni
és részt venni a szent zenében – egy egy szentmisén, zsolozsmán, liturgián.
Emeritus
pápánk, XVI. Benedek tanítja, hogy „Isten, aki a Bibliában szól, megtanít
minket, hogy miképp beszéhetünk vele. Különösen a Zsoltárok könyvében adja meg
azokat a szavakat, amelyekkel Hozzá fordulhatunk, eléje vihetjük életünket
annak magasságával és mélységével.” S
ha tényleg odafigyelünk egy-egy zsolozsma alkalmával a zsoltárok szövegeire, tényleg
mindent megtalálhatunk benne: örömet, bánatot, sikert, csalódást, Isteni
magasságot, emberi mélységet. A zsoltárok életünk minden területét bevonják az
Isten-kérésbe, Isten dicsőítsébe. De ez még nem minden.
A
liturgia egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy sosem veszünk benne részt
egyedül. Nem csak azokkal az emberekkel kerülünk kapcsolatba, akik ugyanott
jelen vannak, hanem az egész Egyházzal a világ minden részén. Sőt „a
keresztény liturgia arra kap felhívást, hogy az angyalokkal együtt énekeljen, s
hogy így a szavakat legmagasabb céljukhoz – az Istenhez – elvigye.”
Csak hogy egyet említsünk: a minden szentmisében elhangzó Sanctus – Szent
vagy énekünk Izajás próféta mennyei látomásából származik, melyben ezt az
éneket az Isten közvetlen közelében álló szeráfok éneklik – s a mi földi
énekünk ilyenkor az ő énekükhöz vetődik társul. Az „angyalokkal együtt
éneklünk” – folytatja a szentatya.
Ezzel
a tudattal, ilyen lelkülettel műveljük mi is a szent zenét – hogy az
halálunkkal se hallgasson el. De a mennyben is örökké énekeljünk a szent
angyalokkal, szeráfokkal, valamint mai szentünkkel, Szent Cecíliával. Mindig
ezt érezzük és gondoljuk át, mikor a szentmise így szólít fel minket: „Miként
az angyalok és főangyalok, a szentek hatalmas seregével együtt dicséreted
himnuszát zengjük, és vég nélkül énekeljük: Szent vagy, szent vagy, szent vagy,
mindenség Ura, Istene.”
