Évenként legalább egyszer, s talán éppen ilyenkor – az adventi időben – érdemes át-, vagy
újragondolnunk emberiségünk kezdetének történelmét. Az első ember első bűne után, mikor elvesztettük
a mennybejutás lehetőségét, Isten megígérte a Megváltót, aki kiengesztelve őt
visszaszerzi nekünk az örök boldogságot. S egészen az első emberpár óta a
világ, s különösképpen a – zsidó – választott nép várta a Megváltót, az
Üdvözítőt, a Messiást. Az ószövetségi próféták jövendöltek róla: Dávid
nemzetségéből születik majd, egy szűztől, az Úr lelke nyugszik majd rajta... S
így az évek, évszázadok alatt egyre világosabban kirajzolódott a Messiás
alakja. Az ősatyák buzgón várakoztak rá, a választott nép asszonyai azért
imádkoztak, hogy tőlük születhessen meg az Üdvözítő.
Mi
talán el sem tudjuk képzelni azt az állapotot, melyben az emberek Jézus
születése előtt éltek: hisz tudták, nem juthatnak a mennybe, míg el nem jön az,
aki megváltja őket a bűntől. Izajás próféta szavait énekelték (melyeket mis eléneklünk minden ádventi rorátén): „Lásd meg,
Urunk, a te néped sanyarúságát, / és küldd el az Eljövendőt. / Küldd el a
Bárányt, / a földkerekség Urát, / küldd el a kősivatagból Sion leányának
hegyéhez, / hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.”
Ez
volt az első, a több száz-, ezer éves ádvent. Mi pedig ilyenkor, adventben erről
az időről olvasunk a próféták által. Olvasunk róla, ugyanis az ősatyák, őseink
jól várakoztak. S ha rájuk figyelünk, megtanítanak minket is jól várakozni.
Gyönyörűen mondja Szent Pál a szintén ma olvasott Római levélben: „Mindazt,
amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és
vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére”. Az egész advent olvasmányai,
szentleckéi, evangéliumai, könyörgései az Isten-imádat és dicsőítés mellett
egyben tanítanak is.
A
mai szentmise fő könyörgése szent vágyakozást kéret számunkra, Izajás próféta
reményünket növeli, Szent Pál Isten magasztalására-, míg Keresztelő Szent János
bűnbánatra hív. Mert ezek az advent, a várakozás, a jól várakozás eszközei. Nem
a hangos, zajos, csengő és villogó üzletek vagy ajándékok kínálata, sokkal
inkább a templom csendjében, a lélek mélyén, a gyóntatószék komolyságában
történő igazi megtérés, Istenhez fordulás, szent várakozás az, amely adventté
teszi ezt a négy hetet. Ezt tegyük mi is. Ott legbelül. Ott készítsük az utat
Urunk eljövetelére.