2016. december 8., csütörtök

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása

Alighogy elkezdtük néhány nappal ezelőtt az új egyházi évet, már több ünnepünk is volt – szombaton egyházmegyénk védőszentjét, Xavéri Szent Ferencet, tegnapelőtt kedvelt szentünket, Szent Miklóst ünnepeltük. Ma pedig már a Szűzanyát ünnepeljük. Így van ez rendjén, ugyanis kell, hogy gyakran álljanak előttünk szent elődeink, mint követésre szánt példaképeink. Találóan fogalmazta meg Szent Bernát: „Kiknek ünnepén örvendezünk, azok segítségével föl is emeltessünk.“ Fiatal gyermekeink sokszor popsztárokat, élsportolókat, színészeket választanak példaképül – de legtöbbször gyorsan ki is nőnek „belőlük”. Nekünk azonban itt vannak szentjeink, akikből soha nem növünk ki, mert egész életünkön keresztül buzdítanak, példát adnak és közbenjárnak értünk.
E mai ünnepen az olvasmányban nem véletlenül hallottunk az első emberpár bűnéről, s annak következményeiről. Szűz Mária szeplőtelen fogantatásakor ugyanis tudnunk kell, hogy erkölcsi-, bibliai- és vallási értelemben a szeplő nem egy szépséghiba, hanem a bűn jelképe – magát a bűnt jelenti. S ebben az értelemben az áteredő bűnt, amely minden embertől elveszi a kegyelem állapotát, elveszi az örök életet. Szűz Mária ettől a szeplőtől, ettől a bűntől volt mentes. Isten kiemelte őt közülünk, bűnösök közül, öröktől fogva kiválasztotta a legszentebb istenanyaságra.
Szűz Mária tehát, kinek ünnepét üljük ma, úgy született, hogy nem volt rajta az áteredő bűn. Sőt egész életében bűntelen, szent volt. Ezért ő az első a szentek között, ezért jár neki más-, megkülönböztetett tisztelet a szentek között. Ezért van neki sokkal több ünnepe az egyházi év folyamán, mint a többi szentnek. Ezért jöttünk ma el ide és ezt ünnepeljük: Hogy Isten Szűz Máriát megóvta minden bűntől. Ezt jelenti a mai ünnep: Szűz Mária szeplőtelen fogantatása.
De ahogy az elején Szent Bernát tanított: „Kiknek ünnepén örvendezünk, azok segítségével föl is emeltessünk.” Nem elég megemlékezni erről az eseményről, nem elég ezt megünnepelni, énekelni róla. Segítségével nekünk is fel kell emeltetnünk. Fel kell hogy keltse bennünk újra a vágyat azon állapot után, melyben az ősszülők voltak a paradicsomban, s melyben Mária is volt: a bűn nélküli állapot, mikor az ember szinte Istenhez van nőve, Istennel van – mindig. Melyben nincs bűn, ami elszakítana Krisztustól. Számunkra biztos nem tűnik reálisnak, valószerűnek ez az állapot. És valóban: itt a földön sosem fogjuk elérni. De kell, hogy vágyódjunk rá, hogy legyen motivációnk, mert ha az Úr látja bennünk ezt a vágyat, akkor megadja kegyelmét, s földünk megtermi gyümölcsét. Azaz irgalmából befogad majd minket is örök országába.

A szeplőtelen Szűz Mária példája ösztönözzön, s emeljen fel, hogy majd vele együtt örvendezhessünk – azon a helyen, melyet Isten azoknak készített, akik szeretik őt.