E mai napon a
végére, csúcsához érkeztünk csodálatos Messiás-váró énekünknek, és elhangzott
az utolsó “Ó antifóna” is: “Ó jöjj, ó jöjj Emmánuel, csak téged ahít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan!” Ezek a szavak pedig
mindennél jobban érvényesek a már küszöbön álló karácsony ünnepére. A
karácsonynak csak úgy van igazi értelme, ha ilyenkor Istent áhítjuk, őutána
sóvárgunk. Hiszen ha minden más meglenne: meglenne a karácsonyfa, az ajándékok,
szeretteink közelsége, a család együttléte, de kihagynánk az Istent az
ünnepből, akkor éppen a lényeg maradna el. Ezért zengtük szentmisénk elején: “Emmánuel,
hozzád sóhajt néped untalan, mert Isten híján hontalan!”
Isten híján
karácsonykor mi is hontalanok lennénk. Istenünk azonban itt van, és így a
legnagyobb boldogságban és teljességben élhetjük azt meg. Így végezzük a
készülődés utolsó fázisát, és így töltsük az egész karácsonyi ünnepkört.
Ahogy az az egyetlen szó kifejezi: Emmánuel – velünk az Isten. Mi is ezt
mondogassuk és valósítsuk meg az ünnepekben: mindenkor Emmánuel – mindenkor
velünk az Isten.
