2017. január 13., péntek

Istennél /Zsid 4,1-5. 11/

Azt tanítja a ma felolvasott szentírási rész, hogy arra törekedjünk, hogy Isten nyugalmába eljussunk. De mit jelent ez az „Isten nyugalma”? Barsi Balázs atya így magyaráza: Az Isten nyugalma „a földi nyugtalanság megszűnése, az a békesség, ahol többé nem kell aggódnunk amiatt, hogy esetleg megtagadjuk az Urat. Ahol nem nyugtalanít többé, hogy mit is kell tennünk, mi a hivatásunk, mi az életünk értelme. Ahol már nem törődünk sok mindennel, hanem csak az egy szükségesre gondolunk. Ahol már nem hagy ki időnként az Istenbe vetett bizalmunk.
De nem csak hálunkkor érhetjük el ezt a békességet. Hanem már akkor is, amikor képesek vagyunk „egészen lemondani magunkról, a saját magunkhoz való jogunkról, ha nem ragaszkodunk görcsösen terveinkhez, elképzeléseinkhez, hanem mindenestül átadjuk magunkat az Úrnak, – folytatja Barsi atya – ha már bűneink, hibáink, gyarlóságaink miatt sem esünk kétségbe, hanem Isten szemével tudjuk nézni magunkat, aki ezekkel a tökéletlenségekkel együtt szeret minket. Dúlhatnak körülöttünk viharok, tornyosulhatnak gondok, megoldandó feladatok, gyötörhet szenvedés – mindez nem veszélyezteti lelkünk mélyén a békességet.” /Barsi-Telek nyomán/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése