Ezen
a mai nagyböjti napon Jézus az ítélkezés terhét és felelősségét akarja levenni
a vállunkról. Hisz sokszor elkönyvelünk egy-egy embert valakinek vagy
valamilyennek, és csak később vesszük észre, milyen hibásan ítélkeztünk. Isten
azonban nem hibázik, mert ő nem csak egy nézőponzból lát minket, hanem ismeri a
legrejtettebb titkainkat is – minden oldalunkat.
És
nem csak arra utasít, hogy ne ítélkezzünk, hanem egy teljesen más irányba viszi
el szándékunkat: „Adjatok jó, tömött, megrázott, túlcsorduló mértékkel”. Hogy
az ítélkezésről teljesen elvonja figyelmünket, egy azzal ellentétes, de annál
hasznosabb tevékenységre buzdít: mi adjunk meg mindent, amit csak tudunk, s a
végén majd Isten ítélkezik – teljesen igazságosan. S ha mi megtettük, megadtuk,
amit kellett, minden bizonnyal nem kárhozatra, de örök életre ítél minket. Nagy
mester az Isten, tanuljunk szavaiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése