Szent
József ünnepét üljük ma. Egyházunk ezt a napot főünneppé tette, azaz a
legmagasabb ranggal tüntette ki, ugyanis jól tudja, milyen fontos volt Szent
József személye üdvösségünk történetében. Az Isten olyannyira megbízott benne,
hogy az ő gondoskodása alá helyezte egyetlen Fiát, valamint édesanyját. A
Szentírás igen keveset beszél róla, sőt egyetlen egy szavát sem jegyezte fel.
De amit feljegyzett róla, az mindennél többet mondó: a tettek embere volt,
tettei pedig az Isten akaratát követték.
Az
ember mindig kíváncsi. Szeret dolgokat felfedezni – legyenek azok akár régiek,
akár újak. S amit a régi dolgokból nem tud meg, amire nem jön rá, azt
megpróbálja pótolni képzeletével. S erre az egyik legmegfelelőbb kifejezőeszköz
a művészet. A középkori-, s a későbbi korok csodálatos festményei is nagyon
gyakran foglalkoztak a Biblia egyes részeivel, próbálták a saját elképzelésük
alapján megfesteni, „megfogalmazni” azokat az eseményeket, képeket, melyekről a
Szentírás csak röviden, egy-egy mondattal beszél. A számtalan közül
meg szeretnék nektek mutatni egyet, melyet nézve, szemlélve egy igen fontos
dologra jöhetünk rá mai szentünkkel kapcsolatban.
Anton Raphael Mengs 18.
századi német festő képéről van szó, a címe pedig: Szent József álma. A művész
pedig tudatosan egy nagyon mélységes gondolatot mutat meg a festményen. Mint ma
is hallottuk az evangéliumban, az Úr, az Isten Szent Józsefhez álmában szólt az
ő angyalán keresztül. Szent József tehát alszik, szemei csukva vannak, de az
angyal nem beszél hozzá, hanem mutat neki: egy irányt. Első pillantásra ezt
lehet, hibának gondolhatnánk, hisz minek mutat az angyal, ha a Szent József
szeme csukva van? De éppen ebben fedezhetjük fel a művészi kifejezésmódot és a
teológiai mélységet. Szent József nem testi szemével, de lelki szemével,
szívével látja az Úr angyalát, szívével figyel az Istenre. Ahogy A kis
hercegben írja Exupéry: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az
a szemnek láthatatlan.” Az Isten a lekünkben, fizikailag láthatatlanul szól
hozzánk, de akinek a szíve tiszta és fogékony, az meghallja, „meglátja” ezt a
szót, ezt az irányt. Mint Szent József, aki habozás nélkül az Úr szavára,
irányára hagyatkozott, és szavak helyett tettekkel bizonyította szentségét,
Isten iránti bizalmát. Milyen csodálatosan kifejezi mindezt ez a festmény.
Lelki
szemünk mindannyiunknak van. De vajon mi is ilyen jól látunk vele? Szent József
mai ünnepe erre ad példát, és ebben is segíteni akar nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése