Nehezen
értjük meg a szimbólumok nyelvét. Sőt sokszor észre sem vesszük, mennyi olyan
jelkép vesz minket körül, melynek komoly jelentősége, mély mondanivalója van. Ma,
karácsony óta először összejöttünk plébániaközösségünk egész területéről:
Kovácsiból, Kiskérből, Nagykérből és Varbóról: együtt vagyunk az Isten házában.
Mindez jelképesen azt fejezi ki, hogy mi egybe tartozunk, egy
plébániaközösséghez, egy esperességhez, egy egyházmegyébe, egy és ugyanazon
Egyházba. Lássuk ezt meg, értsük ezt meg, s örüljünk annak, hogy legalább
néhányszor így együtt lehetünk, s együtt dicsérhetjük az Istent! Jézus
városában, Názáretben, ahol nevelkedett, volt egy zsinagóga. Jézus rendszeresen
oda járt imádkozni. Azonban maga a Szentírás tanúsítja, hogy a húsvéti
ünnepekre ő is, családja is felment Jeruzsálembe, a jeruzsálemi templomba –
hogy ott az egész zsidó közösség együtt ünnepeljen. Hasonlóan tesszük ezt mi
is. Mély, nagyon mély jelkép ez, hogy ma együtt vagyunk. Egyazon Krisztus köré
gyülekezünk.
S
ugyancsak a szimbólumok nyelvének ismerete kell ahhoz, hogy megértsük azt is,
amit az olvasmányban, a szentleckében, az evangéliumban hallunk. Először a
zsidók húsvéti ünnepéről, s ezen belül az ő húsvéti bárányukról hallottunk – de
lehet, ez sokat nem mond nekünk. Ehhez ugyanis tudnunk kell, hogy a zsidók egy
bárányt áldoztak föl húsvétkor az Istennek, s ezzel emlékeztek meg az
Egyiptomból való szabadulásról. Akkor, annak a báránynak a vére, mellyel
megkentét az ajtóikat, távol tartotta a választott néptől a halálos isteni
csapást. Ma pedig Krisztus vére az, amely a még nagyobb fogságból, a bűn
rabságából ad szabadulást, amely megment minket a létező legnagyobb csapástól:
a kárhozattól. Aztán ma Szent Pál szájából hallhattuk Jézus szavait, amint
megalapította a legnagyobb és legtitokteljesebb szentséget: az
Oltáriszentséget, s egyben a papi, vagy más szóval az egyházi rend szentségét.
Mindezt azért tette, hogy hogy az Oltáriszentségben ő maga maradjon itt valóságosan,
s a papok legyen a szentségek kiszolgáltatói, hogy ők legyenek az Isten
kegyelmének eszközei.
Nehezen
értjük meg a szimbólumok nyelvét – de ha akarjuk, s teszünk érte, megérthetjük.
E szent Háromnapban is sok ilyen mélységes kép, jelkép tárul elénk, hogy az
azokon való elmélkedés közelebb vigyen minket húsvét titkának megértéséhez és
megéléséhez. Figyeljünk oda ezekre, értsük meg ezeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése