A jó böjt /Mt 9,14-15/

„A keresztény életből nem maradhat ki a böjt. Különösen akkor van meg az ideje, amikor annak emlékezetére készülünk, hogy a násznép köréből kiragadták a Vőlegényt: a Nagyböjt szent negyven napjában. De böjtölésünk nem önmagában értékes, hanem csak annyiban, amennyiben köze van Jézus Krisztushoz és az ő böjtjéhez. Csakis miatta, az ő kedvéért, rá figyelve kell böjtölnünk, és ugyanezért kell a böjtölést – húsétkor – megszakítanunk.” /Barsi-Teleki/

Bizonyára már megvannak böjti elhatározásaink, s már el is kezdtük magát a személyes böjtöt: valamit megvonunk magunktól, valamire jobban odafigyelünk, valamit buzgóbban végzünk. De vigyázzunk, sose veszítsük el az igazi szándékunkat: ne csak böjtölést keressük önmagáért, ne is magunk mutogatására, vagy lelki erőnk fitogtatására tegyük mindezt. Hanem csakis Isten iránti szeretetből, s bűneink engeszteléséért. Ez a nemes szándék vezessen az egész 40 nap alatt, hogy a miénk is igazi, krisztusi böjtölés legyen.