2017. március 24., péntek

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Éppen kilenc hónnappal vagyunk karácsony, Jézus születésének ünnepe előtt. Egyházunk ilyenkor ünnepli-, ünnepelteti meg azt a csodálatos eseményt, mikor Jézus, a második isteni személy – egy alázatos igen-, beleegyezés után – megfogant anyja, Szűz Mária méhében. Ettől a naptól tehát Mária magát az Istent hordozta kilenc hónapig a szíve alatt.
Ez, a mai evangélimban elhangzott hírüladás, fogantatás pedig valójában nem más, mint egy „szerény, rejtett esemény – ugyanis Márián kívül senki sem látta, és senki sem tudott róla –, ugyanakkor azonban az emberiség történelmének döntő fordulata.” /XVI. Benedek/ Valóban, ez a magasztos, az egész emberiség sorsát lényegileg befolyásoló esemény, mikor Mária igent mondott Isten akaratára, s az Isten testté lett, nem ünnepélyes keretek között történt, nem nyilvánosan, nem magasztosan, nem egy különleges ünnepen, hanem egy kis ház kis szobájában, csendes, személyes imádság közben, egy egyszerű hétköznapon. Milyen sokatmondó lehet számunkra ez az üzenet. Remélhetőleg mindannyiuknak van imaélete – szoktunk rendszeresen imádkozni nem csak itt, az Isten házában, hanem otthon is – szobánk csendjében és magányában. A mai különleges esemény pedig aazt mutatja meg, hogy milyen fontosak ezek a személyes imák, ezek az Isten közelségében eltöltött percek! Hisz Isten is egy ilyen egyszerű helyet, egy ilyen hétköznapi alkalmat választott ki arra, hogy gyakorlatilag megkezdje az emberiség megváltásának nagy művét.
Urunk születésének hírüladása – ez a mai ünnep arra figyelmeztet és arra buzdít, hogy sose vegyük félvállról, sose hanyagoljuk el az otthoni-, napi-, személyes imádságunkat. Mert azokban a pillanatokban valóban az Istennel találkozunk. Mától még lelkiismeretesebben imádkozzunk otthonunk csendjében...

"Nem jársz messze..." /Mk 12,28b-34/

Milyen felemelő lehetett maga Jézus szájából hallani: „Nem jársz messze Isten országától.” Micsoda biztosíték lehet egy vallási életben igyekvő embernek az Istentől jövő effajta dicséret – hogy tudja, ez az az út, amint járni kell tovább. Hogy jól csinálja.
De még a jó úton haladó írástudónak sem mondja Jézus: Már elérted az életszentséget, megtaláltad az Isten országát. Azt mondta: „nem jársz messze tőle”. Nehogy túlságosan elbízza magát, vagy esetleg mi, akik újraolvassuk a történéseket. Egyikünk se jelentheti ki: én már szent vagyok, megtaláltam és tökéletesen megélem Isten országát. Azt ugyanis állandóan keresnünk kell, állandóan törekednünk kell előbbre jutni.

Bízzunk benne, ma nekünk mondja ezt Urunk: „Nem jársz messze Isten országától.” Buzduljunk fel ezen, s mostantól még odaadóbban keressük azt!