Kedd húsvét nyolcadában

A szentleckében Szent Péter apostol pünkösdi beszédéből hallottunk egy részt. Elmondta a népnek, hogy Jézus – akit keresztre feszítettek – volt a Messiás. Erre a nép hitt benne, és megkérdezte: akkor most „mit tegyünk, testvérek?”

Olyan szépen mutatja ez a szentírási rész is, hogy ha valakiben növekszik az Istenhit, akkor az újabb kérdéseket vet föl, s cselekvésre késztet: Mit tegyek most? Mit tudok tenni?

A szent húsvét nyolcadában remélhetőleg bennünk is folyamatosan növekszik a hit.  Valósítsuk meg mindazt, amire lelkiismeretünkön keresztül „isteni” késztetést érzünk.

Húsvéthétfő

Egyházunk legnagyobb ünnepét nyolc napon keresztül ünnepli, ünnepelteti. Ezt tesszük mi is, ma is, mikor a húsvét nyolcadában jöttünk el erre a szentmisére. Nagy ünnepélyességgel bír ez a mai nap is, szinte ugyanolyannal, mint húsvétvasárnap: énekeljük dicshimnuszunkat a Dicsőséget, szekvenciát mondunk, ünnepélyes a mise végi elbocsátás... Egyházunk valóban ma is teljes ünnepélyességgel ünnepelteti Urának feltámadását.

Az előbb azonban meg is magyarázta nekünk a napi könyörgés, miért is ünneplünk ilyen sokat, miért is ünneplünk egyáltalán. „Istenünk, add jóságosan, hogy földi ünneplésünk segítsen el az örök boldogságra“. Ezért. Hogy ez a mai ünneplés is felszítsa bennünk a vágyat az Isten iránt, az isteni boldogság iránt, az örök haza, a feltámadás iránt. Hogy ilyenkor megérezzük, a saját bőrünkön tapasztaljuk, mily jó hozzánk az Úr. Hogy ezt a napot tényleg az Úristen adta, hogy ujjongjunk és vigadjunk rajta, és hogy a mennyeiekre vágyódjunk általa.

Ne fojtsuk el szívünk lángját, hanem tápláljuk: imáinkkal, énekeinkkel, ünneplésünkkel. Hogy e földi húsvétunkat az örök, véget nem érő húsvéttal folytathassuk majd – kezdve feltámadásunk napjával.

Miserend és hirdetések - Húsvétvasárnap